Egyetlen hal fogásának történetéről írók most, ami úgy gondoltam megér egy cikket. Általában kisebb harcsákra szoktam horgászni vagy süllőre, ha rászánom magamat. Nem kedvelem az éjszakai horgászatot. Fenekező vagy úszós készségen harcsára szívesen használok csirkemáj és szív kombót. Utóbbit a horog végére szoktam tűzni, mert így kevésbé szakad le a máj. Jó csali egyébként a csirke szív magában is, azzal is fogtam már pontyot és harcsát. Ebben az évben néhány alkalommal pecáztam harcsára, akkor is csak sötétedés után egy vagy másfél órát szoktam maradni. A fenéken, illetve közelében csak a kora esti időben szokott lenni kapásom. Előtte évben egy tíz kiló körüli pontyot fogtam májjal. Érdekesebb eset volt viszont, amiről írók. A véletlen kaland 2024 szeptember harmadik hetében történt meg velem. Egy úszós bottal terveztem pecázni harcsára azon az estén. Még világosban érkeztem a pusztaszentlászlói tóra és a hídon átérve balra az első helyre pakoltam le. Külön szoktam pár darabos adagokban csirke májat elcsomagolni a fagyasztóba. Egy adagot vittem magammal, de siettemben véletlenül a egy nyúl májat vettem ki, amit csak a tóparton vettem észre. Gondoltam, ami van azt kell használni. Elég nagy tenyeres méretű volt a nyúlmáj, ami keményebb, mint a csirkemáj. Kicsit hosszabb szárú, kisebb öblű és könnyebb horgot használtam, mint a hagyományos vastag horgok. A horgászhelytől balra a híd közelében a benyúló fa, beszakadt fatörzs és gyökérzete jó haltartó hely.  A máj jól állt a horgon, amit beejtettem az akadó elé. Az eresztéket úgy állítottam be, hogy éppen fenékre ért a csali. Körülbelül hét óra felé járhatott az idő, eltelt több mint fél óra amikor elkezdett lemenni a nap.  Gyönyörködve a vörössé vált égaljában lassan lenyugvó napban kigyulladtak a híd lámpái. Kihúztam a szereléket és bekapcsoltam a világítást a nem nagy méretű úszón. Türelemmel vártam a kapásra, miközben besötétedett. A vízfelszín nyugodt volt, szélmozgás nem volt. A lámpák fényében sorban csillantak fel a lubickoló küszök és a háttérben tücskök, békák hangoskodtak. A tó felszínét és partjának sziluettjét jól ki lehetett venni, de ahol az úszó állt ott sötétebb volt a fa alatt. Elő szokott fordulni, hogy csipkedik a halak a májat, amit viszont közvetít az úszó. Ekkor viszont nyugodtan, mozdulatlanul állt a helyén.  Ültem csendben és a bot a kezemben volt. Nyolc óra előtt pár perccel éppen figyeltem az úszót, ami hirtelen eltűnt. Nem tétlenkedtem, azonnal be is vágtam. Abban a minutumban nagy erővel ketté hajlott a rövid kettő negyvenes harcsás bot. Felállva erősen tartva rögtön azt gondoltam ez nem lesz rossz harcsa. Fonott zsinór volt az orsón, aminek fékét úgy állítottam be, hogy csak bizonyos mértékig tudja húzni a hal. Mivel partszélben volt megakasztva pár méterre tőlem brutális erővel húzott. Éreztem, hogy rögtön megpróbált az akadó és híd irányába menekülni. Rendesen muzsikált a fék miközben pörgött a dob. Akkor rögtön azt gondoltam, ha nem áll meg vagy nem tudom onnan kifordítani akkor vége. Persze van a partközeli akasztásokból rutinom. Nem láttam semmit csak a húzásból következtettem hol lehet. Nem tudtam még milyen hallal van dolgom, itt sekélyebb a víz és minden gyorsan történt. Ott az akadónál fordult párat amikor felcsapott a felszínre nagy robajjal. Arra következtettem, hogy nincs az akadóba se a híd alatt. Erősen tartva oldalra a botot próbáltam kifelé terelni, ami sikerült is. Megnyugodtam amikor éreztem elindult az előttem álló nyílt víz felé. Ekkor már a mozgásából arra következtettem, hogy nem harcsa lesz. Lazítottam a féken és a hal úgy körülbelül húsz méteres félkört tett meg, amikor közelembe került. Itt már könnyebb dolgom volt vele. Amikor feljött és megadta magát a kimerültségtől láttam meg milyen szép tőponty. Ilyen méretű pontyok még elég ritkán akadnak horogra a tavon. Egy bojlis merítő volt nálam, amibe bőven belefért. Viszont elég mélyen volt a víz, nem volt könnyű kiemelnem. Azonnal szembesültem vele milyen súlya van. Nálam volt egy nagyméretű matrac, ami most jól jött. A horog szabályosan akadt a szájába, aminél háromszor nagyobb méretű nyúlmájat képes volt felhörpinteni. Sok mindennel fogtam már halat, de ezzel most először. Egy újabb kuriózum volt a halról nem is beszélve. Gyönyörű aranyló színben pompázott pikkelyes teste a lámpafényben. Kivételesen most lemértem és kiderült túllépte a 16 kilót. Az ilyen nagyobb halak általában lomhán mozognak, de partszélben bármi lehet. Eszembe se jutott volna csalinak használni nyúlmájat. Mindig érhetnek kellemes meglepetések. Ha harcsát nem is fogtam kárpótolt ez a csodás ponty, ami sértetlenül vissza került éltető elemébe.