fishvbc

Amur és ponty cserkészet gyümölccsel

Szemben a cseresznye és szederfa
Egy gyönyörű 11 kilós torpedó
A jellegzetesen pikkelyhiányos ismerős amur
A meglepetés vendég
Bizonyára fura, de szeder a horgon kosárban
A kisebb torpedó, nem véletlenül hívják így, gyorsaságra fejlődött
Csodás spanyolmintás tükrös
Gyönyörű tőponty
Egy ragadózó halak által megtépázott vörösszárnyú, úszón jött

Júniusban érik a szeder és a vadcseresznye a fákon, amiket nagyon szeretnek a halak. Nekem ez a kedvenc időszakom. Nem kimondottan az amurok slágere, mert minden békés hal kedveli. Az amurokat viszont ilyenkor gyakran látogatják ezeket a területeket. Azt terveztem, hogy megcélzom az egyik ilyen helyet. A partszélben úszós készséggel nem érem el itt a fák külső ágait. A nagyobb amurok nem igen húzódnak beljebb, így a másik oldalról kell megdobnom fenekezővel a helyet. A kisebb testű amurok viszont szívesen köröznek fent a felszínen az ágak között, belőlük néha lehet elcsípni úszóval is. Az eperfa, mifelénk szederfa termése is megsínylette az idei rossz tavaszi időt, de még is több gyümölcs maradt rajtuk, mint a vadcseresznyefákon.  Vannak fák, amiken egy darab termés sem volt. Úszón inkább a cseresznyét választom, amit jól helyettesít a ribizli is. Az utóbbival nem etetek, csak csalinak használom. Külalakja, mérete megtévesztésig hasonló a vadcseresznyéhez. Mivel a cseresznye édes, a ponty úgy véli a ribizli is az. Felhörpinti, nincs ideje kóstolgatni mert vetélkednek minden szemért a halak. Lehetségesnek tartom, hogy a savanyú íze ellenére is kedvelné a hal. Rövid délelőtti pecákat terveztem június vége felé ezekre a helyekre. A fenekező készségek mellett vittem az úszóst is. Az első nap csak három órát volt időm maradni, de elég jól sikerült. Ezen a héten nem volt kimondottan jó kapókedve a halaknak, ezt már tudtam. Sem a csalik, sem az etetőanyag nem érdekelte őket, tehát még feederkosaras szerelékkel sem ment a hal. Voltak horgászok, akiknek egy kapása sem volt. Tudtam, hogy a gyümölcsfák alatt, illetve közelében van jó esélyem kapást kicsikarni, amihez a legcsábítóbb csali maga a gyümölcs. A fákig viszont elég nagyot kell dobni és ha nem a levegőben, akkor a becsapódáskor leszakadna a gyümölcs. Olyan etetőanyagot kevertem, ami elég nedves, puha volt, de csak annyira, hogy ne essen szét. A puha tetőanyagba beletudtam nyomni egy szem szedret. Gondoltam egy próbát megér. A tó keleti oldalán van egy fa, ami szép nagy szedreket adott. Erről szedtem pár félérett szemet csalinak és a fa alól puhábbakat, amit belekevertem az etetőanyagba, amiben búza is volt. Fenekező horgászattal kezdtem tehát, mert amurokat szerettem volna fogni. Úgy gondoltam, ha nem lesz kapás egy óra alatt egyik boton sem, akkor megyek át úszózni.

 A jobb oldali boton használtam etetőkosarat, másikon távdobó ólom volt. Reggel fél 6 felé kiérve átmentem a bal oldali bot célhelyére áztatott kukoricát etetni, ami a cseresznyefa közelében volt. Útközben visszajövet szedtem a friss félérett szebb méretű szedreket csalinak. Azért fontos, hogy nagy és félkemény legyen, hogy a kishalak ne csipkedhessék szét. Feltettem tehát egy szedret a 6-os horogra és belenyomtam az etetőanyagba, hogy megóvjam a becsapódástól. A végszereléket bedobtam közel a szederfához, majd készítettem elő a másikat. Időm sem volt még ezt felcsalizni amikor pár perc múlva kapás jelentkezett a bedobott boton. Megakasztás után éreztem amurral lesz dolgom mert jellemző rángató mozgást produkált és nem tért ki oldalirányba. Mikor félúton járt gondoltam kisebb hallal lesz dolgom, de lazítottam a féken. Valóban, egy szép kis 3 kiló fölötti amurt sikerült merítenem. Mindkét szerelék bedobása után a következő kapás a bal oldali boton jött kis idő múlva, amire wafter apró méretű bojlit csaliztam kukoricával kombinálva. Bevágás után azonnal megindult a bokor irányába jobbra, de nem tudta elérni és irányt váltva szépen jött kifelé. A tó közepe felé viszont folyamatosan húzott balra és közelemben megpróbált a vízben álló fák gyökerei közé menekülni, de sikerült kihozni. Jó 3 kilós körüli tőponty került partra. A következő hal ismét a szedres csalira érkezett szép folyamatos felhúzó kapással. Amikor a botok mellett voltam a bal oldalin nem kapcsoltam be nyeletőféket. Az amuroknál gyakran megesett, hogy megérezve a gyenge ellenállást gyorsan kifújta a csalit, mire bevágtam volna. Így viszont Időben bevágtam és azonnal gyors kirohanás volt a válasz. Pár méter után megkönnyebbült a bot és szép lassan elindult felém kis ingázással a hal. Éreztem amur lesz és a kirohanás erejéből arra követketettem nagyobb méretű, mint az első. Könnyedén tudtam felém hozni, miközben kilazítottam a féket. Pár méterrel előttem meglátott, majd gyors, erős fordulatot véve kirohant. Megjátszotta ezt még párszor, majd a merítőt szép lassan lecsúsztattam a vízbe eléje és rátereltem. Az amur szokása szerint amint felhúztam a merítőt hirtelen felszökő ugrásokat produkált, de számítva rá nem tudott meglépni. Kivéve éreztem megütötte a 10 kilót. Kissé pikkelyhiányos volt, erről jó beazonosítható. Megismertem, már korábban is megfogtam. Úgy döntöttem még egyszer bedobok aztán 8 óra felé megyek, mert nem érek rá tovább. A csalik szintén ugyanazok voltak. Körülbelül 20 perc múlva a bal oldali boton jelentkezett a hal. Bevágás után éreztem jó erőben lévő ponttyal van dolgom. A hal elindult jobb irányba és folyamatosan húzott. A mellettem lévő horgászhely felé haladott és nem tudtam ettől eltántorítani. Én is elindultam a parton, mert attól tartottam a vízben lévő ágak alá fut vagy beleakad valahová. Igen ám, de a merítőt nem tudtam magammal vinni, mert folyton tekernem kellett az orsót és feszesen tartani a halat. Gondoltam majd megpróbálom visszaúsztatni a vízben. A hal szépen kihúzott a partig mire odaértem a közelébe. A horgászhely jobb felén a vízre fa és bokor ágak hajolnak, mit megcélzott magának. Próbáltam innen eltéríteni, de összeszedett egy fára akadt damilt, amibe beleakadt. A damilt próbálta vinni magával, de csak 2-3 métert tudta hurcolni. Én közben persze próbáltam onnan elhozni, de miután láttam itt kell megmerítenem vissza kellett mennem a merítőért. Engedtem a féken elindultam oldalazva vissza a kb. 30 méterre lévő merítőért. Honama alá véve tekerve vissza az orsóra a damilt sikerült a halhoz érnem. 4-5-ször kirohanva megfordult itt mire annyira közelembe került, hogy elérjem a merítővel. A hal a merítőben volt és mikor húztam felém szakadt el a beleakadt szerelék. A halnak semmi sérülése nem volt. Nem mértem, csak saccoltam 9 kiló körülinek a tőpontyot. Ezzel be is fejeztem aznapi horgászatot és pakoltam.

Másnap reggel úgy készültem, hogy egész délelőtt is akár maradok, de úszózni is szeretnék. Elég változó, frontos időjárás volt ezen a napon. Az ilyen időt akár napokkal előtte megérzik halak és általában számunkra nem jól reagálnak rá. Van mikor front betörés előtt közvetlen kiváló kapás lehet, de ez is változó. Sok minden előfordult már, de előtte általában drasztikusan csökken a kapás.

Ugyanazon a helyen kezdtem a pecát, mint előző nap. Vittem magammal most piros ribizlit is. Én sem akartam elhinni, de reggel miután mindkét bot csali helyére került a bal oldali boton kb. 5 percen belül kapás jelentkezett. Ezen a szereléken nem volt etetőanyag. Mivel még mással is el voltam foglalva nyeletőre tettem az orsót. Azt vettem észre csak már fut az orsóról a damil, mivel hangjelzőt nem teszek fel. Gyorsan bevágtam ezután és jó érzéssel stagnáltam, hogy megakadt a hal. Fura volt, mert nem adott erős ellenállást és nem mutatta az amurra jellemző mozgásokat. Szépen jött viszont befelé és nem tért ki oldalra, ami után már úgy véltem amur lesz. Féklazítás után a merítőt a vízbe tettem, majd készültem a kirohanásokra. Amint 5-6 méterre volt előttem kezdett beiramodni. Megfordult gyorsan és húzta le a damilt, amit többször eljátszott, mire ismét a közelembe fárasztottam. Megmerítés után a halat most megmértem és 11 kilót mutatott a mérlek. Visszadobás után jó másfél órán keresztül nem jött más, mint egy dévérkeszeg. Összepakoltam, mert láttam nem igen várhatok hamar kapásokat. Átmentem a szemközti oldalra a cseresznyefa alatti horgászhelyre. Ez a hely kimondottan egy botos úszózásra alkalmas. Úgy állítottam be a szereléket, hogy a fél grammos jelző ólom fenéken legyen, így a csali lefekszik. Találtam pár cseresznyeszemet, amiből feltettem egyet. A bedobás után amint beállt az úszó el is merült. Amint bevágtam megértem tartani a botot, olyan gyorsan megugrott a hal. Egy majdnem 4 kilós tükröst sikerült fognom. Utána ribizlivel folytattam a csalizást és jöttek szépen a kapások. 2-3 kilós pontyok akadtak még horogra, ezeket már nem részletezem. Volt kívülről akadt, cölöpöt megkerült és leakadt hal is. A keszegek ritkábban jelentkeztek, így a pontyoknak megmaradt a csali. Úgy vitték a ribizlit is, mint a cseresznyét. Lényeges volt viszont a helyszín, hogy a víz fölé hajló fáról hullott néha egy-egy szem cseresznye, ami növelte az esélyeket. Úszós szereléken ilyenkor egy bottal is jóval több kapásom van pontyokra, mint 2 kosaras szereléken fenéken. Méret szerint nincs szelektálás, de nem is az a célom, hogy minél nagyobb halat fogjak. Nyilván nagyobb élmény egy szép amur vagy ponty, de őrülök egy-egy szebb bodorkának vagy vörösszárnyú keszegnek, hát még egy compónak. A rossz szezon ellenére jutott azért a halaknak is gyümölcs. Érdemes volt megpróbálnom az idén is, izgalmas peca volt sok szép hallal. Ribizlis film

error: Content is protected !!