A fekete szeder kiváló csemege a halaknak, amit imádnak az amurok. Vadszeder kevés van a tóparton, ami egyébként augusztusban kezd érni. A tüske nélküli fekete szeder viszont már júliustól szedhető. Miután a szederfa és vadcseresznye termése leérett, úgy gondoltam a kertben termelt nagy szemű szedret fogom használni. Nem csaliztam vele ezeken a horgászatokon, csak etettem. Célzottan amuroknak szántam a csemegét, ezért olyan helyeket választottam, ahol ezeket a halakat megtalálom. A szedrek mellé áztatott kukoricát is szórtam. Nyilván a kukoricás etetésre is jönnek, de ez számukra vonzóbb eledel. A gyümölcsök által szerettem volna elérni, hogy keresgetésre ösztönözzem a halakat. A tó elején és közepe táján próbáltam szerencsét. Augusztusban két egymás követő héten sikerült 5 nap délután is próbára tenni a szedres etetéseket. Bár csak 1-3-4 órás pecák voltak, az elképzelésemet sikerült megvalósítanom, hiszen jó pár kapást sikerült elérnem. Egyik alkalommal 4 amurt is megtudtam akasztani rövid időn belül, de vesztettem is halakat. Az első héten frontos, változékony idő volt, amikor nem könnyű eltalálni a halak kapókedvét. Többször tapasztaltam, hogy az amurok másképpen viszonyulnak a környezeti változásokhoz, mint a pontyok. A pontyokból jóval több van a tóban, ezért nem lehet csak amurokat szelektálni gyümölccsel. A tó keleti oldalán nappal szemben pecáztam mind a négyszer. Négy alkalommal sikerült amurt fognom, míg egyszer csak pontyot, de ekkor az eső miatt egy órát tudtam csak maradni. Összefoglalva:
Amurok a horgon – Első alkalom
Először a tó közepén azon a helyen pecáztam, ahol korábban cseresznyeéréskor. Csali most nem szeder volt, nem volt szándékomban etetőkosarat használni. Egyszerű csúszó ólmos szerelékeket állítottam össze és a horogra egy szem kukorica édes wafter pellettel vagy bojlival társítva került. Átmentem a másik oldalra, ahol a fás-bokros terület elé etettem egyszer a célhelyre. Ide dobtam át a bal oldali bottal az etetésre, másikkal az etetés szélére. Bedobás után fél órával megjött az első amur a jobb oldali boton. Keszeges húzásokkal jelentkezett, de végén erőteljesen feltette a kapásjelzőt, abban a pillanatban vágtam be. Jól akadt, szépen elindult felém, majd kiséé kitért oldalra. Amint érzem amurral van dolgom, mindig lazítok a féken. Amurhoz méltóan bevadult mikor meglátott és több kirohanását követve szépen a merítőbe tereltem. Fotózás után gyorsan visszaengedtem. Újra csaliztam és dobtam is vissza a csalit. A szél fújt oldalról így nem mindig sikerült pontosan odadobni, ahová szerettem volna, ilyenkor újra dobtam. Jó 20 perc múlva követte a következő amur, ami a bal oldali botra jött. Ez komolyabb kapással érkezett, szinte azonnal felcsatolta. A nyeletőfék nem volt rákapcsolva, így résen kellett lennem. Megakasztáskor hatalmas kirohanást produkált ellenkező irányba. Amikor megállt és megfordult már könnyen jött befelé. A partközeben persze amint meglátott fordult is és makacsul csapkodva próbált menekülni. Kifárasztottam és ismét egy csodás torpedó került a matracra rövid időre. Mindezek után sem kellett sokat várnom, szintén a balos boton jött gyors folyamatos kapással a harmadik amur. Az utolsó kisebb méretű volt, de néha ezeket tovább tart kifárasztani, mint nagy társait. Az ilyen akasztások és kirohanások a legjobb élmények. Három amur után jöttek a pontyok, szintén 3 vette fel a csalit, de egy nagy berohant az akadóba, mert megkéstem a bevágással. Mindkét boton szépen jöttek a halak etetőkosár nélkül is. A megfogott pontyok kb. 3 és 4 kiló körüliek lehettek. Úgy gondolom, hogy sokat számított a szeder etetés is. Az édes szeder nagyon vonzó a halaknak, főként az amurnak. Szerencsére rátaláltak, ott voltak és fel is vették a csalit. Ezek a gyümölcsök nagyok voltak, így reméltem apró halak nem szedik fel. A nagyon puhát valószínűleg szét tudják csipkedni a kisebb halak is. Elég érett szemeket válogattam, amik édesek. Ebben a két hétben még háromszor megismételtem ezt a taktikát.
Ponty a horgon – Második alkalom
Ezen a napon nem voltak ott az amurok a kiszemelt helyen, viszont egy szép tükörponty örvendeztetett meg elég rövid időn belül. Sajnos, az idő nem volt kegyes, miután kiértem kezdtek gyülekezni a sötét felhők. Ennek ellenére beetettem a túloldalon. Visszaérve gyorsan bedobtam, mindkét szereléket. Csendes kis eső jó szokott lenni amurra, abban az esetben maradtam volna. Szerencsére 20 perc múlva szép lassan megindult az egyik kapásjelző, ami 15-20 centit neki volt engedve. Mellette voltam, így volt időm reagálni és a megfelelő pillanatban bevágtam. A hal lassan megindult az akadó irányába, de még előtte oldal irányba fordult és erőteljesen húzott. Éreztem ponty lesz, próbáltam kifelé irányítani és felhozni. Megfordult többször is, így nem tért ki folyamatos oldalra. A legjobb eset, nem akart egyik fa alá sem húzni. Erősen tartotta magát lent, a közelemben is több perces fárasztás után mutatta meg magát. Többször próbálkozott még, de megvártam míg végre fent maradt és a merítőt könnyedén alá lehetett tolni. Gyönyörű egészséges tőponty volt. Visszaengedés után néztem, hogy a meteorológiai radar szerint még távolt volt a viharzóna. Ennek ellenére még is hamar megeredt az eső. Miután láttam ez kezd viharossá válni, gyorsan pakoltam. Jól be is eredt mire elindultam és amikor kiértem autóhoz durván szakadt. Később elvonult a vihar és újra sütött a nap, de én már otthon voltam. Így alakult ez a peca.
Jöttek ismét az amurok – Harmadik alkalom
A következő héten már a tó elején a nyílt vizet választottam, itt a legmélyebb a tó. Én viszont nem akartam távolra dobálni és etetőrakétát használni. 8-10 méterre szórtam be az etetőanyagot, amihez rövid nyelű kis Pet palackot használok, a célnak jól megfelel. Bármikor újra rá tudok szórni, anélkül, hogy a halakat megzavarnám. Ismét front előtti nap volt és nem számítottam rá, milyen jó kis horgászatom lesz. Délután fél 5-re értem ki a helyszínre. Déli szél volt, amit jónak véltem ezen az oldalon. Azonnal beszórtam fél kiló nagy szemű fekete szedret és hozzá kevés kukoricát, aminek másik felét meghagytam későbbre. Partközelbe kellett csalnom az amurokat. A csalikon nem változtattam. Fél órán belül elsőként egy 3 körüli ponty jött, de volt 2 üres bevágásom, ami nem akadt meg, keszegre vagy amurra gyanakodtam. Jó egy óra múlva sikerült megfognom az első amurt, majd később követte még egy. Ezek után egy 4 kiló körüli ponty érkezett, ami szintén nagyon erős ellenállást fejtett ki. A halak súlyát egyébként nem mértem. Arra gondoltam már ezek a halak bearanyozták napomat és nem számítottam több amurra. Aztán még is, még 2 jelentkezett. Éppen kivettem a merítőhálóból az említett utolsó pontyot, amikor az amur elhúzta a másik botot. Miután kicsit közelebb hoztam és visszafordulva kirohant már le is akadt, így jártam a következővel is. Megnéztem ezek után a horgot és kiderült a szakálla le volt válva. Így érthető volt, hogy miért is akadtak le. Ettől függetlenül jó kis peca volt ez a pár óra.
Mindkét boton egyszerre amur – Negyedik alkalom
Az izgalmak folytatódtak a negyedik alkalommal, ami egy szép verőfényes keddi délután volt. Hasonló időtájt érkeztem, mint az előző napokban. Még nem tudtam hol kötök ki, de a tó elejére gondoltam most is. A múltkori hely éppen üres volt, így azt választottam. Előtte 2 hellyel és utána következő helyen is horgásztak. Volt még alkalmam fekete szedret szedni, így azzal alapoztam meg az etetést. Rakétát csak akkor használok, ha muszáj, így 8-12 méterre szórtam meg a helyet., ameddig be tudom szórni. Közel van a parthoz, de elég mély a víz már, hogy járja az amur. A szederre szintén áztatott kukoricát vegyítettem. Fontosnak tartom, hogy kissé szétszóródjon és ne egy helyre kerüljön. Így nem tudják olyan gyorsan felszedni és nagyobb keresésre invitálja az amurokat. Az anyag felét meghagytam a későbbi etetésnek. Kiderült, hogy a pontyok nem igen voltak ma étvágyuknál, így nem álltak rá legalább az etetésre, több maradt az amuroknak. Több mint másfél órát kellett várnom az első kapásra, éppen akkor, amikor a szomszéd horgász elindult haza. A botok mellett voltam, így a nyeletőféket kikapcsoltam. Nem akartam úgy járni, hogy az miatt nem lesz meg a hal. Mint írtam korábban, ezek az amurok elég ügyesek. Amikor felhúzzák a kapás jelzőt és nincs ellenállás, megérzik a lazára állított nyeletőféket, hirtelen kifújják a csalit, megszabadulnak a horogtól és esély sincs megakasztani. Ennek ellenére még is könnyű csúszó ólmot használok. Ha tehetem tehát nem kapcsolom rá a nyeletőt, csak ha nem vagyok a botok közelében. Ott voltam, figyeltem és időben bevágtam, amint felhúzta. Mindjárt éreztem amur, engedtem féken és szépen lassan kifárasztottam. Gyönyörű 10-es körüli torpedó volt. Délután 6 felé szoktak lenni a jó kapások, így reméltem még lesz benne részem. Nem is sejtettem milyen izgalmas órám lesz. A következő egy ponty volt, olyan szép 4-es körüli hibátlan tőponty. A ponty után beszórtam a maradék etetőanyagot. 7 óra után jött a meglepetés, amiben ritkán van része az embernek, főként ilyen szereléken. A bal oldali boton gyors felhúzással jött a kapás és éppen időben bevágtam. Amint elkezdtem ráállni a hal fárasztására, a jobb oldali bot hirtelen elindult mellettem. Gyorsan rádöbbentem ez kapás és nem a hal ment a szerelékbe. A bevetett szerelékek ugyanis párhozamosan mentek egymás mellett. Egyik kb. 8 méterre az etetésen a másik 12 méterre az etetés túlsó szélén. A botot éppen időben kaptam el és vágtam be. Azonnal gyors kirohanás volt a válasz, gyorsan pergett a damil. Egyszerre kellett tartanom a két botot és terelnem a halakat. Tudtam már, hogy mindkettő amur. Annyival jobb, hogy nem rohannak oldalra, mint a ponty. Tőlem egyre odébb a fűzfa után horgászott Kelemen Péter és Helyes Csabi, akiknek köszönhetők ezek a fotók is. Azonnal átkiabáltam nekik, nem e tud segíteni átjönni valaki. Volt ugyanis még egy gond, a merítőhálóm Y nyéltartójának menete szétment, nem tudtam az első amur után összerakni. A pontyot nyél nélküli merítővel vettem már ki. Át is sietett gyorsan Peti, akinek átadtam az egyik botot, hogy tartsa és fárassza a halat. Én az első megakasztott amurt fárasztottam, ez volt a nagyobb. Átjött közben Csabi is, akit megkértem a nyél nélküli merítővel próbáljon beállni a vízszéli kövekre, hogy eléggé el is lehessen érni a halat. Nem volt egyszerű a majdnem méteres amurt nyél nélküli merítőbe terelni. Tudtam ehhez jól ki kell fárasztani. Legalább 20 percig tartott az izgalom. Tereltük a két halat és közben vigyáznunk kellett ne, hogy összeakadjanak. Az amurok nem akarták könnyen adni magukat. Újra és újra visszafordultak és lehúzták a damilt. Nem szerettem volna szorítani a féken, inkább tartson tovább gondoltam. Az amurt nagyon közel kellett hoznom, hogy el lehessen érni a merítőfejjel rendesen. Azonban amint közelébe ért rögtön ismét kihúzott, nagyok csapkodott, forgott, mindkettő hal jó ramazurit csinált. Ettől még izgalmasabb pillanatok voltak, de bíztam benne, hogy tartanak a horgok. Végül sikerült beterelnem a merítőháló elé a halat, amit Csabi nagy nehezen bele tudott forgatni a hálóba. A torpedót gyorsan fotóztuk és amint visszatettem a vízbe álltunk neki a másik kivételének, ami már eléggé kifáradt, így a srácoknak köszönhetően hálóba került. A kettes amur akció jól végződött. Utána 8 felé volt még egy durva jó kapásom, pillanat alatt felrántotta a hal a kapásjelzőt és húzta a botot, de a horog nem jól akadhatott és elment. Ettől függetlenül ismét sikerült rövid időn belül több szép amurt is kapásra bírni. Szuper élmény volt, köszönet még egyszer a segítőknek, akik ügyesek voltak, hiszen most fogtak kezükbe életükben először ekkora amurokat. Mindnyájuknak emlékezetes élmény marad.
Amur és ponty páros – Ötödik alkalom
Az utolsó alkalom 2 órás pecával zárult. Kicsit később értem ki ezen a napon, szintén a tó közepén lévő 25-ös helyet foglaltam el, mivel az előzőn horgásztak. Talán jobb is volt, hogy ismét helyet váltottam. Elől nem fogtak azon a helyen amurt, de még pontyot sem, ahol utoljára voltam. Fele annyi etetőanyagot vittem most és mindet gyorsan be is szórtam a túlparton. Nem is kellett sokat várnom az első kapásra, ami szintén egy gyönyörű amurt hozott. Folyamatos ütemes tempóban húzta fel a kapásjelzőt, tökéletes kapás volt és a hal is jól akadt. A szokásos viselkedést produkálva jött befelé, amint összenéztünk csapott egyet és megfordulva rohant is. Nincs is jobb zene a horgásznak a tóparti hangok mellett más, mint az orsó ketyegése, ahogy fut le a damil a dobról. Párszor eljátszotta ezt és csak akkor tettem elé a merítőt, mikor láttam kezdte elhagyni magát. Újabb örömteli pillanat volt kézbe venni majd visszaengedni. A vízbe tétel után nyugodt szívvel láttam azonnal elindul útjára. Úgy emlékszem a jobb oldali boton jött az amur és a következő kapás is ezen érkezett. Ekkor látogatott meg fiatal kis barátom R.Benjamin, akivel mostanában sokat találkoztam a tóparton. Az első félórában megjött az amur, de utána majdnem egy óra csend volt. Úgy gondoltam több amur már valószínűleg nem jön. A kisebb pontyok nem nyúltak a csalikhoz. Az idő ment és úgy gondoltam fél órán belül pakolok, nem maradok tovább. A szerencse viszont ismét mellém állt és még egy halat adott. Csupán 2 kapásom volt, de mind a kettő szép hal volt. Második halként ugyanis egy szép tőponty érkezett. A bal oldali boton mozdulatlanul csüngött a kapásjelző végig. Egyszer vettem ki ellenőrizni, de mindent rendben találtam. Az utolsó hal nem packázott úgy vágta fel a jelzőt, hogy koppant a boton. Mellette voltam, azonnal kezembe vettem a botot és bevágtam. Éreztem ponty lesz, de nem véltem nagynak. Ide-oda fordult és a felszínen is megmutatta magát, de messze volt tőlem, nem sokat láttam. Pár perc után ismét tőlem jobbra indult meg és folyamatosan húzott is arra, ekkor már éreztem jobb hallal lesz dolgom. Amikor láttam nem tudom már időben közel hozni elindultam a bottal követve. Egészen az előttem lévő horgászhelyig kellett ismét mennem, hogy ne menjen a vízben álló akadókba. Benjamin szerencsére még itt volt, így segítségemre volt, hozta utánam a merítőt. Itt vettem ki a halat és vittük vissza a horgászhelyemre, ahol a matrac várta. 9-10 kg körüli súlyú halnak nyugtáztuk. Benjamin szívesen fotózik, így megkönnyítette ezt is számomra. Boldogan engedtük vissza útjára ponty komát, hogy mi is utunkra indulhassunk. Elégedett voltam a végeredménnyel, jó kis horgászatok voltak szép halakkal. Célom elértem a szedres etetéssel, szép amurokat hozott. Utóirat: Úgy gondolom a pusztaszentlászlói víztározót lehet ajánlani az amurok szerelmeseinek, hiszen az utóbbi években a környék egyik kiváló amuros tava lett, ahol rövid idő alatt is lehet szép példányokat fogni.
