A Deseda egy fenséges óriás a 8 km hosszával, 245 hektár területével. Nem csak a tó szép változatos formájával, de a környezete is, ami a tóval együtt védett természetvédelmi terület. Feltétlenül látnom kellett. 2023 júniusában látogattuk meg a tavat. Északról jöttünk, a Panoráma vendéglőben váltottam meg a napi jegyet, ami útba esett. Itt már korábban is nyitva vannak, így reggel 8 óra felé már a partra értünk. Több öböl is található a káprázatos tónál. Először arra gondoltam, hogy a Disznó öbölt fogom választani, de mivel családos túra volt a kilátónál parkoltam le, ami majdnem a tó közepe táján található. Itt helyezkedik el egy nem rég kialakított elég hosszú kikövezett partszakasz, ahol versenyezni is szoktak. Nem mentünk messzebb, a csónakkikötő után 50 méterrel telepedtünk le. Ezen a részen folyton sütött a nap, mert fák nem voltak. Délután jött csak egy kis könnyítő felhő réteg. Tőlem kb. 150 méterre viszont állt egy fa, ami közelébe horgászott két területi pecás. Tőlük tudtam meg, hogy kivágták ezen a partszakaszon a fákat. Pár szóban elmondták érdeklődésemre mire számíthatok. Nem akarták elvenni a kedvem, mint mondták, de pontyra ne számítsak. Hajnaltól kint voltak, de pontyot ők sem fogtak, keszeget többet is. Véleményük szerint pontyok kicsik vagy nagyok vannak a tóban. Az előbbi az 1 kiló körüli ponty, 2-3 kilóssal rég nem találkoztak. A tóban él viszont sok szép kapitális hal. Nyilván eloszlik a hal egy ilyen nagy méretű tavon gondoltam. Egy rövid horgászat nem biztos meghozza a várt eredményt, néha persze szerencsén is múlhat. Ekkora tavon jó tudni merre szeret tartózkodni a hal. Kérdés mikor találjuk meg a halakat vagy ők az etetésünket. Több napos horgászaton bizonyára lehetne sok szép halat fogni. Biztos vagyok benne, hogy több időm lenne itt horgászni és megismerni a tavat, akkor szép halakat fognék. Nekem viszont csak egy rövid nappali horgászatra volt időm és nem akartam kereső horgászatot. Meglepetés volt, hogy kiderült csak egy bottal horgászhatom, ezt persze már tudtam előtte nap. Egy sportjegy ekkor 3500 Ft volt, ami egy botos horgászatra jogosít fel. Kicsit megdöbbentett, hogy sportjeggyel valaki ekkora tavon egy bottal horgászhat, hiszen halat nem akartam elvinni. A területi jegyes halas engedéllyel meg 2 bottal pecáztak. Mivel Csisztafürdőről jöttünk át a szállásunkról, nem volt nálam sok felszerelés, csak, ami nem igényelt sok helyet. Egy botzsák, kettő rövidebb 3 részes bottal, egy etetőrakétás teleszkópos bot, egy merítő, napernyő, könnyű szék és a többi szükséges holmi. Felhúztam a napernyőt, mert itt nem volt árnyék. Állítólag egytől másfél méteres erre a víz. Én ennél kicsit mélyebbet mértem pár méterrel előttem. Áztatott kukoricát szórtam be rakétával először is. Először a feeder botot választottam, majd cseréltem a finomabb szerelékű picker botra, amire kisebb feeder kosarat szereltem. Etetőanyagnak a szokásost készítettem, ami tartalmazott áztatott kenyeret és búzát is. Nekem ez mindig bejön. Reggel negyed kilenc felé dobtam be és az első kapásra vagy fél órát kellett várni. Egy dévérkeszeg volt az első halam, aztán jött sorba a többi. Próbaképpen az elsőt kiemeltem a vízből, volt súlya. Nyugtáztam is, hogy nagyon szép a keszeg állomány. Az összes keszeg szép méretű hal volt. Egymás után jöttek jó kapásokat adva. Aztán negyed 12-kor tört meg a sorozat egy szebb méretű kárász képében. Úgy őrültem neki, mint egy nagyhalnak. Ebéd után már a keszegek is ritkábban jöttek, egyre melegebb volt, a napot csak ritkán takarta felhő. A lányok közben megnézték a kilátót, a strandot és a partszakaszt. Én is kicsit körül néztem délután. A strand után voltak jó árnyékos horgászhelyek. Ott magasabb volt a part és hínáros is előfordult a nádasok, bokrok övezte partrészeken. Délután a maradék kukoricát is beszórtam, amiből nem maradt sok, egy kis vödörkével vittem csupán. Reméltem, hogy csak jönnek azért majd pontyok is. Megbeszéltük a 18 órát zárásnak, mert 50 km-re volt a szállásunk és nem akartunk kapkodni. A család nőnemű tagjai egyébként sem élvezik a horgászatot, tehát őrülhettem ennek is, hiszen kilenc órát pecázhattam. Becsültem minden keszeget, ami jött még délután, számomra jó szórakozás volt. Egész idő alatt kerékpárosok tekertek el mögöttünk. A tó körbe 26 km és kerékpározásra is kiváló, amit szintén szeretek. Távolabb kenusokat láttunk evezni. Délután 17 óra felé kezdtek jönni a helyi pecások is. Volt, aki csónakkal ment be a túlsó part közelébe. Ott lehettek az izgalmas jó helyek. Mikor megérkeztem láttam a szembeni oldalt erdős, fás terület övezi. Voltak ott benyúló fák, akadós területekkel. Az olyan helyeken szeretek legjobban pecázni, de most be kellett érnem a nyílt vízzel. Nem változtattam, kitartottam a hely mellett. Fél hat körül ismét bevágtam egy lassú felhúzásnak. Akasztás után rögtön éreztem ez nem keszeg lesz. Megindult balra majd jobbra és ide oda cikázott. Közelembe érve mutatta meg magát, látva tőponty. A vége felé ez is megérkezett, bár nem volt nagy, de ponty volt. Ezen a napon egy halam sem akadt le, így őt is szépen betereltem a merítőbe. Otthon az egyesületi tavon halomra fogom a hasonló pontyokat, itt még is nagyon őrültem az első és egyben utolsó pontynak is ezen a tavon. Azt hozzá kell tennem egyébként, hogy azokban napokban nem voltak évágyuknál a pontyok. A lányok is őrültek a halnak, hiszen megígértem, hogy csak addig legyenek türelemmel, amíg megjön egy ponty és akár pakolhatunk is. Nem volt még olyan tó, ahol ne fogtam volna pontyot és csak sikerült itt is egyet kiharcolni. Ha nem is volt szerencsénk nagy halakhoz, azért nagyon jó kis pecatúra volt. Belegondoltam két bottal vajon mennyi halat fogtam volna? A horgászat és élmény megvolt. Főként az, hogy életemben először itt is jártam, hiszen maga a tó látványa is felemelő. Ráadásul több olyan látnivaló is van a tónál, amit nem néztünk meg. Ha valamikor még egyszer erre járok, biztos nem hagyom ki. Azt is mondhatnám, hogy jöttünk, láttunk, visszamennénk.