A 2023-as év végén is a búcsú peca pergetésben valósult meg. A békés halas szerelékeket decemberre már eltettem. A pergető botot csak ősszel vettem elő. Novemberben volt alkalmam néhány csukát és süllőt fogni a pusztaszentlászlói tavon. Előfordult, hogy egy más után akasztottam a csukákat, máskor meg egy kapást is nehéz volt kiharcolni. December végén ismét itt volt az alkalom a kellemes enyhe időben a pergető sétákra a tó körül, amit ki is használtam. A cikket két alkalomról foglaltam össze. A hét hektáros tavon nincs csónakos horgászat, adottsága révén körbe lehet járni és a gát kivételével mindenhol meglehet dobálni. Egész évben engedélyezett a pergetés és az utóbbi években egyre népszerűbbé vált. Az őszi időszaktól kezd itt is megélénkülni a rablóhalas horgászat. Csukát és süllőt telepítenek, de elő is nevelnek. A tónak természetesen megvan a kapacitása, így gyakran találkozhatunk ugyanazokkal a halakkal is. Van elegendő apróhal táplálék a ragadozó halak számára. Bármire, bármikor nem vágnak oda, így néha próbára teszik az embert. Nem csak a békés halas horgászatot kedvelem, de pergetni is szívesen járok. Ennél a horgászatnál mindig mozgásban van az ember, hiszen sokáig nem érdemes helyben dobálni, keressük a halat. A horgászat révén minél többet dobál az ember, annál pontosabb dobások alakulnak ki, így van ez a pergetésben is. Sok esetben ennek fontos szerepe van. A mozgásban lévő csalival állandó kontaktusban lévén azonnal érzékelhető a kapás. Előfordulhat az is, hogy szinte észre se vesszük olyan finoman fog rá a hal és viszi olyan irányba, hogy később tűnik fel a kapás. Van érdekessége és szépsége ennek a műfajnak is. Az összes csalinak megvan az előnye és hátránya is, ahogy minden tónak megvan a maga eredményes csalija. Rengeteget lehetne mindezekről mesélni. Melegebb vízen inkább kanalat, villantót szoktam használni, ritkán woblert. A csupasz hármas horgokon könnyebben megakad a hal és kevesebb a halvesztés is. Ha egyágú horgot használunk műcsalinkkal, akkor kevésbé sérül a hal, de több az üres bevágás és leakadás is. A hideg letisztult pár fokos vízen plasztik, gumi csalikat szeretek használni, ezekkel lehet talán legjobban becsapni ilyenkor a halakat. Süllőnél sötétben is jól működik és talán a legsportszerűbb is. A gyártók ezekből a imitációkból is rengeteg fajtát kínálnak a horgászoknak. Olyan tavakon, ahol könnyen veszthetünk műcsalit érdemes átgondolni milyen értékű darabokat dobálunk. Nem biztos, hogy egy drágább csali fog jobban beválni az adott területen, adott időben. Ahogy a pontyhorgászat, úgy a pergetés sikerében is sok tényező közrejátszik. Elmondható viszont, hogy minél többet gyakoroljuk, annál eredményesebbek leszünk. Úgy vélem, hogy a borult, ködös idő a legelőnyösebb a csuka pergetésre, ha nappali időszakot választunk. December végén viszont ezeken a napokon amikor kimentem szép napsütéses idő fogadott. Délután 14 óra táján értem ki és egy órán belül be is fejeztem a pergetést ezen a napon. A tó elején gyenge hullámzás volt látható, míg a többi terület szélcsendesnek tűnt. A pár fokos vízen általában beljebbről, a mélyebb területről szoktak jönni a kapások, míg a partszéli sekélyebb részeken már ritkán találtam halat. Előfordult, hogy a ragadózó kikövette a csalit a partig és ott kapta el. Tapasztaltam azt is, hogy ami csali előző évben jól hozta a halat, a következő évben befuccsolt. A tavon a ragadózó halak kedvenc táplálékhala a küsz, nyilván a nagyobbak már nem elégednek meg ezekkel és darabosabb keszegeket is szívesen keresik. Ezeken a horgászatokon minimális holmit viszek csak magammal. Mellényem zsebeiben minden megvolt amire szükségem volt, valamint a bot és egy merítőháló. Itt pergetésre nem használok fonott zsinórt, így a 30-as Shimano orsóra 30-as monofil damil volt feltekerve, végén drótelőkével. A bot egy könnyed kis Delphin Hoax 206 cm-es pálca 5-21g dobósúllyal. Több gumi csali is volt nálam, amikből elsőre egy fehér-piros 7 cm-es darabot akartam próbálni. A napos időben ilyenkor az árnyékos nyugati területeket szoktam végig járni először, majd jöhetett a keleti oldal. Kezdésnek most elől a hídtól balra álló öblöt választottam, annak is a belső sekélyebb területét. Úgy véltem, hogy inkább a közepe felé várhatók kapást. Nem az akadóknál jöttek a kapások, ha nem a kissé mélyebb közepe táján. Átmentem a hídon és balra elkezdtem pergetni a déli oldalon, mindig befelé haladva a következő helyekre. A csendes vízen jól érezhető volt a csali mozgása. A csuka elsősorban a látására hagyatkozik és ha étvágytalan, akkor nem mindegy mit és hogyan mozgatunk számára. Mivel itt nem kellett nagyokat dobni másfél grammos jig olmót használtam, amivel lassabban és finomabban tudtam mozgatni a gumit. Amikor a sekélyebb akadós területre értem, nem engedtem le fenékre a csalit. Itt jött meg az első kapás, de a csuka leakadt. Újra dobtam párat és a negyedikre ismét rávágott, de ekkor már jobban fogott a horog, úgy 45 cm körüli lehetett. Mentem tovább és az utolsó előtti helyen átdobáltam a túloldal közelébe, hogy onnan vezessem vissza a csalit. A harmadik dobásra a közepe táján ismét elkapta egy csuka, ami jól érezhető volt. Most is gyorsan úsztak és védekeztek, de nem olyan látványos ugrásokkal. Hasonló mérető kisebb példány volt ez is. Úgy gondoltam dobok még párat, hiszen még mindenhol nem pásztáztam át a területet, de már nem reméltem lesz még itt eredmény. Második dobásra ismét éreztem megragadta valami és ide-oda fordulva elindult oldalra vele. Éreztem jobb erőben van lévő hallal van dolgom, ezt bizonyítva nem jött fel a felszínre csak a végén előttem mutatta meg magát. Ez már szebb, méretes példány volt. Szép sárgás uszonyok feketés mintákkal és gyengén zöld színekkel. Ezen a tavon világosabb színekben pompáznak a csukák, hiszen kevés a növényzet. Ritkábban lehet fogni többet azonos helyen, de télen nem ragaszkodnak helyeikhez. Ha tudnám ilyenkor hol táboroznak a kishalak, nyilván ott lenne érdemes keresni a ragadozókat is. Valószínűnek tartom egyébként, hogy ilyenkor a nap egy részét is a nyíltabb területeken mélyedésekben pihenve töltik a ragadozóhalak. Kifelé indulva dobtam még párat, de több kapás nem jött.
A következő alkalommal ismét itt kezdtem a pergetést, csak az északi oldalról, majd megkerültem a tavat. Egyetlen fogást könyvelhettem most el itt, az pedig egy támolygó kanál lett. Az öböl végében nem volt tiszta a víz felszíne, így néha beleakadt valami ág vagy levél szemét. Egyszer csak húzom ki azt gondolva megint ágat fogtam, amikor látom egy elég jó állapotban lévő fényes támolygó. Csodálkoztam is, hogy ilyen könnyen kijött, amit valaki bent szakított. A víz fölé nyúló fák ágain sok fent akadt műcsali fityeg, de a vízben is lehet jópár. Ez szerencsés akadás volt, nem volt ellenállás. Ugyanazokon a helyeken most nem vált be a csali, mentem tovább. A hídhoz értem már, amikor úgy döntöttem ideje csalit cserélni. Mivel erre már hosszabbakat akartam dobni, a 3 grammos jig fejet tettem fel. Csalinak most egy színtelen, de szintén 7 centis egyfarkú csalit választottam, amin ezüst színű foltok csillogtak. Nagyon hasonlított ezáltal a küszhöz. Úgy véltem ennek jónak kell lennie, mert a színes csaliban kevésbé bíztam. Dobtam párat a híd mellett, aztán átérve a hídon a gáton keresztül egyenesen a nyugati oldal első helyére érve kezdtem dobálni. Itt már mélyebb a víz, így bedobás után megvártam amíg leér a csali, majd akkor indítottam. A botot mindig úgy tartottam, hogy a csali vontatási mélységét megfelelően szabályozzam. Nagyobb ólmoknál magasabbra kell emelnem a bot végét, hogy ne akadozzon a fenéken a gumi. Minél jobban felemeljük a botvégét, annál közelebb vezethetjük a műcsalit vízfelszínhez. Nekem a célom az volt, hogy a víz mélyebb rétegeit pecázzam meg. Hagytam párszor leengedni a fenékre, de csak egy pillanatra és már feljebb is húztam, néha annyira lelassítva, hogy éppen meg ne álljon. Nálam a folyamatos mozgásban lévő csalira szoktam inkább rákapni. Folytatva a dobálást elértem a bedőlt fához, ahol szintén nem volt eredmény. Pár hete még erre is fogtam, de most nem volt kapás, de még rákövetés sem. A legjobb helyeken megállva végig értem a nyugati oldalon, de egyetlen kapást sem sikerült elérnem. Mivel szándékomban volt körbe sétálni a tavat, megkerülve folytattam a keleti oldalon. Hátul a tökleveles már eltűnt, párat itt is dobtam, de úgy véltem itt nem igen lesznek kapásaim. Mentem tovább, a csali maradt és a kedvemet továbbra sem szegte az eredménytelenség. Van néhány bokor is erre felé, ami közelében is mindig meghúztam. Nyoma sem volt mozgásnak, a csendet csupán a bokorba repült kismadár, ökörszem hangja törte meg. Néha örömmel figyelek fel ezekre a tóparti növényeket látogató állatokra. Már 4 óra felé járt az idő, gondoltam talán majd most. A túlparton a fák mögött megkezdődött a naplemente. A legjobb időszak szokott lenni. A mélyebb területen aztán a tó közepe táján a nagy fűzfa bokor mellett jó 8 méterre ellenállásba ütközött a csali. Hirtelen ráemeltem és megindult a horoggal egy csuka. Végre, még is csak lesz kapás, gondoltam. Fotózás és visszaengedés után mentem tovább visszafelé a tó eleje irányába. Ezen az oldalon később sötétedik be, de már lement a nap és gyorsan szürkült. Közben szélcsend lett és a hullámzás a teljes felületen megszűnt. A csuka ilyenkor már nem sokáig rabol, de a süllő most kezd elindulni. Reméltem, hát, ha beugrik egy süllő is. Nos, ez nem következett most be, viszont egymás után jöttek még a csukák. Valószínűnek tartom, hogy sokszor dobtam csukák közelébe, csak ezek inaktív halak lehettek éppen. Több tényezőnek jónak kell lennie ahhoz, hogy a hal rávesse magát a csalira, amiből az időszak most kedvező volt. A következő horgászhelynél nagyobb vízfelület állt rendelkezésre, így jó párat tudtam dobálni átfedve kb. 3 méterenként a területet. Az ötödik dobásra a közepétől befelé indítva fenék közelben éreztem finom rányúlást, amire bevágva reagáltam. A damil szépen elindult oldalra, a vékonyka bot hajolva bólogatott és a laza fék így sokszor megszólalva engedte rohanni a halat. Hamar felém fordítottam és közelítve hozzám már a felszínen csobogott a csuka. A kis merítőbe éppen, hogy csak beleférnek ezek a méretű példányok. Horogszabadítás már nem kellett, mert kirázta szájából a horgot. A múltkor mélyebbre akadtak a horgok, volt olyan csuka, aminek a kopoltyúnál hátul lógott ki a gumi, olyan mohó volt. Most óvatosabban kaptak, a ragadozó halak is tudnak változatosan kapni. Eggyel előrébb ismét sikerült kapást elérnem, itt az első dobásra. Azt gondoltam fárasztás közben ez nem lehet más, mint süllő, mivel már alig láttam. Tévedtem, csuka kapta el a sötétedő vízen, ami elég ritkán fordul elő. Akasztottam már éjjel döglött hallal nagy csukát, de pergetve nem. Olyankor viszont a szaglása, ízlelése játszik szerepet. Nappal egyébként ezen a tavon eredményesen horgásznak csukára fagyasztott kishallal. Ez is ellentmond a csuka szokásoknak, de sok minden előfordulhat. Kiértem a tó elejére, ahol a hídnál már a lámpák fényénél dobtam párat eredménytelenül. 5 óra felé járt az idő mikor összeraktam a botot, de az idő még mindig kellemesen enyhe volt. Bár a ragadózó halak nem voltak túl kapó kedvükben a műcsalik iránt, azért sikerült néhány csukát becsapnom. Méltón elbúcsúztattam az idei évet. Kívánok mindenkinek fogásokban és élményekben gazdag Új Esztendőt! H.Nándor Róbert