Tavaszi hideg vízi úszózás

Vártam már a tavaszi időszakot, amikor ismét csábít a tópart. Általában már márciusban szokott ez bekövetkezni, de idén nem értem rá korábban és az időjárás sem volt kedvező. Április eleje is nagyon szeles napokkal folytatódott. Úszózással szerettem volna kezdeni a szezont, így április 7-i ünnepnapon láttam alkalmasnak az időt. Reggel 8 óra felé értem ki a tópartra és csak délelőtt terveztem maradni. Szélcsend volt még, de elég hűvös és az ég borús. Kisebb esők előfordulásának lehetőségét jelezték, így készültem arra, hogy ebben az esetben hamarabb befejezem a horgászatot. Szerencsére erre nem került sor. Mielőtt elindultam szedtem otthon a komposztálóban gilisztákat. A halak keresik a fehérjedús táplálékot. A víz kb. 7-8 fokos volt, de a halak sokkal aktívabbak, mint a téli ugyanilyen hőmérsékletű vízen, viszont emésztésük, anyagcseréjük még lassú. Amurra ilyen hideg vízen nem számítottam, de keszegek úgy véltem horogra akadhatnak. Két keszeget sikerült csak fognom, bizonyára a mélyebb vizekben jártak. A parttól tíz méteren belül horgásztam, ahol 170-180 cm körüli a vízmélység. Úszózni csak egy bottal szoktam, többnek nincs is értelme. Köztudott, hogy a faakadók minden vízen a legjobb haltartó helyek. Úszóval lehet a legkönnyebben meghorgászni, nem véletlenül szeretek ezeken a helyeken horgászni. Semmi flancolás és ízesítés csak élő csali és konzervkukorica szendvicset csaliztam, amíg el nem fogyott a giliszta. Aztán jöttek a sima puha kukoricára is. A vékony fonott zsinoros szereléket úgy állítottam össze, hogy egyetlen kötés van rajta, a horog rögzítése. Így a legerősebb a szerelék. A botot nem akartam cserélni, azzal horgásztam, amivel nyáron szoktam a fák alatt partszélben. A horgászbot csak ugyanaz a 240 cm rövid pálca, amihez már hozzá szoktam. Tudom mire képes, meddig lehet vele erőltetni a zsinórt. Vékony bot és messze nem olyan rugalmas, mint egy hosszabb bot, amivel könnyebb a halakat fárasztani. A módszer viszont bevált nálam, hiszen több olyan horgászhely van, ahol ezzel a bottal lehet elférni. Az akadók közelében gyorsan kell reagálni, mert a hal pillanatok alatt beugorhat. Valójában az akadók alatt a hal biztonságban érzi magát és bátrabban táplálkozik a közelében. Itt durvább szereléken is jobban felveszi a csalit, mint a nyílt vízen, de én még is finomítom amennyire csak lehet. Ha egy-két méterrel távolabb horgászom, akkor már fele annyi kapásom sem lesz. Egyik horgászmódszernél sem használok egy horognál többet. Azt gondolná az ember, hogy az egyetlen horog a hal szájában van és nem tud beakadni vele az ágakba. A halak viszont minden esetben úgy mennek az akadókba, hogy onnan már ritkán lehet kihozni. A génjeikben van, hogyan kell gyorsan menekülni és az ágakhoz tekeredni. Ennél a horgászatnál egyetlen hal sem tudott az ágak közé szaladni. Csodálkoztam is, hogy némelyik ellenkező irányba a nyílt víz felé ugrott meg szélirányba. Etetni mindig keveset szórtam be konzervkukoricát és áztatott búzát. Előbbiből a legszebb szemeket választom ki a horogra. Egyébként az ilyen helyeken etetés nélkül is lehet halat fogni. 10-12-es könnyű kis horgot használok és a csali a horogra kerül. Több okból is ilyen apró horgot használok. Az egyik, hogy a keszegféléket is megtudom vele fogni. Könnyen el lehet rejteni a csaliban, minél kevésbé látszik és könnyebb, annál jobban felveszik a halak. A pontyok szépen jöttek, szűk 4 órában 23-at akasztottam, amiből 20-at sikerült megfognom, három leakadt de ezek is a nyílt vízen. Többször előfordult, hogy visszadobás után perceken belül ismét kapás volt. Ilyenkor leülni sincs értelme, végig állva horgásztam. A kapás sok esetben egy pillanat, résen kell lenni. A reggeli szélcsend után a szél délelőtt néha változatos erősséggel fújt, ebben az esetben többször újra kellett dobnom a sodrás miatt. Látszott, hogy a pontyok aktívan járják a bedőlt fát. Amelyik alatta tartózkodik oda kell csalni az etetéssel a csalihoz. A mozgó gilisztás kukoricás csalira több kapás várható rövid időn belül. Néha megpróbálták lelopni, lecsipkedni a gilisztát, ami főként a kisebb halaknak sikerül. Úszós módszerrel be lehet juttatni finoman úgy puha csalikat, hogy nem szakadnak le. A horgot mindig fenékre engedtem, amit a fölötte lévő fél grammos jelző ólom tartott lent. Van még egy fél grammos ólom ettől 10-15 cm-re vízközt. A kapás általában lehúzós, ritkán felfektetős, mindig önólmos úszót teszek fel ide. Konzervkukoricát egész évben szoktam használni, hiszen a keményebb áztatott kukoricát nem igen kedvelik a keszegek, ezért is jól szelektál és tartósabb az etetés. Minden békés hal ugyanúgy kedveli a konzervkukoricát. Natúran is édes illata és íze van, ami hideg vízen előnyös. Ilyenkor kevesebb etetés is elegendő, nem szoktam sokat beszórni. Általában egy dobozzal elég szokott lenni. Tőpontyok jöttek nagyobb számban, de a legnagyobb tükrös volt, ami három és négy kiló közötti lehetett. Nem is volt szándékomban nagyhalakat célozni. A legszebb benne viszont, hogy bármikor beugorhat erre a csalira is akár tíz fölötti hal, ezért mindig viszek egy nagyobb merítőt is. Ezen a horgászaton folyton figyelnem kellett, mert sok kapás volt. Izgalmas pecára sikeredett és szép halakat tereltem merítőbe.  Minderről filmet készítettem mobiltelefonnal, ami a vége előtt nem sokkal merült le. Háromnegyed órába zsúfolva láthatod a történteket amit kommentálok. Azt előre megmondom nem a nagyhalak kereséséről szól, számomra minden hal értékes. Filmjeimben nem látsz önakasztós szerelékeket sem, nekem ezek az igazi akcióhorgászatok. Kívánok mindenkinek ilyen izgalmas horgászatot és ne féljetek akadó mellett horgászni.

error: Content is protected !!