Vas megyében jártunk ismét, most a Sárvártól nem messze álló Ölbő község határában található horgász tavon. Öt külön tóból álló tórendszer, ami szabadidőparknak is kiváló. Különböző lehetőségeket kínálnak, ragadózó halas, verseny, bojlis tó, utóbbi kettőn szigorúan a catch & release elvével. Méltán jó hírneve van nem csak nyugaton. Az első napijegyes tavat választottuk, amiben kisebb és nagyobb halak egyaránt foghatóak. Változatos és bőséges halfauna lakja. Itt, aki szeretné meg is vásárolhatja kifogott halát bizonyos méretig. Nyilván vannak családok, akik ilyen céllal érkeznek. Minket persze ez nem érdekelt, ide is csak sport céllal érkeztünk. A parton faházakat is lehet bérelni, a bojlis tóra csak előre foglalással lehet jönni. Az általános napijegyes tóra nincs foglalt hely, érkezési sorrendben lehet elfoglalni a horgászállásokat. Ahol az engedély adják van büfé és mini horgászbolt, de van rendezvényterem is. Négy állás a házak közelében a nyugati oldalon a bérlőknek van fenntartva, a többi szabad. Előre szoktam mindig tájékozódni az adott tóról, főként, hogy most voltam itt először. Átnézem elsőként a horgászrendet és annak megfelelően készülök. 2025 szeptember 21-én vasárnap reggel érkeztünk a tóra. Előtte nap telt ház volt, így időben hét órára már oda értünk. Páran előztek csak meg bennünket, de a tó balra eső részén már nem volt hely, mert sokan éjszaka is horgásztak. Így a túl oldalon a hídtól jobbra eső keleti oldalon foglaltunk helyet mindjárt a híd mellett. Kiderült, hogy kb. fél méterrel alacsonyabb volt a vízszint, mint sok más tavon is. Megtudtuk, hogy ezen az oldalon nem igen fogtak halat és inkább a mélyebb vizben érdemes próbálkozni.  Így indokolt volt, hogy miért akart mindenki a másik oldalon pecázni. Később viszont a sekélyebb déli partrészeket is elfoglalták, mivel nem volt más hely. A híd közelében még valamivel mélyebb víz volt, amit érdemes volt kihasználni. Ketten horgásztunk két-két feeder bottal. Zoli tőlem jobbra a híd mellé telepedett le. Kihasználva azt arról etetve alakított ki két etetési pontot. A hídlábak közelébe dobta az egyik szereléket a partól tíz méterre, míg a másikat beljebb jó negyven méterre. Előttem a nyílt víz volt a partközelben elég alacsony vízzel. Egyik bottal 8-10 méterre dobáltam a kialakított etetés felső peremére. A másikkal jóval beljebb a tó közepe felé próbálkoztam. Kavicsbánya tó révén a part is kavicsos. Egyszerű leszúrható bottartókat hoztam, nem tudtam stabilan leszúrni a kemény köves közegbe. A botokat ezért nem merőlegesen helyeztem el, ha nem szembe. Ennél fogva kapásjelzők is kerültek fel. Nem kellett attól tartanom, hogy elrántja a hal tartóval együtt a botot. Van ott egy remek fedett asztal padokkal, ahová pakolhattunk. Kelleme napos idő volt és mivel elég meleg lett sokszor az árnyékban tartózkodtunk, nem a botoknál. A tó mélysége változó, de pár méterre előttem méteres víz lehetett. Így adódott, hogy az etetés ellenére a partközelből csak pár halat sikerült fognom. Sokan használnak itt etetőhajót, amit bérelni is lehet. Amint láttuk a tó közepe táját etették.  Úgy gondoltam bár ezeket a halakat elég intenzíven horgásszák, azért biztos hozzá szoktak, hogy azokon a pontokon kapnak táplálékot. Ha teljes vízállás lett volna, akkor talán a partszél is jó lehetett volna. Most viszont jobbnak láttam próbálkozni a közepén. Onnan jött a legtöbb kapásom. Az első kisebb pontyot fél órán belül megfogtam, de délelőtt még elég gyengén jöttek a kapások mindkettőnknek. A pontyok mellett viszont szépen jöttek a kárászok és néhány dévérkeszeg. Az egyik botra nagyobb csalikat feltéve sem tudtuk elkerülni őket. Néha olyan erőteljes kapást produkáltak, hogy megtévesztettek bennünket. Déltájban egy kis szünetet tartottunk és végig jártuk a tavat. Az első nagyobb halakra délutánig kellett várnunk, ami elég érdekesen alakult. Egy óra után Zoli megakasztott egy jó halat tőlem jobbra a bal oldali botján. Az enyémnél vékonyabb damilt használt amit gyorsan húzott le a hal a dobról és felém tartott. Úgy láttam már eléri a jobb oldali botom vonalát amikor megindult botomon a nyeletőfék. Azt gondoltuk, hogy Zoli hala ment bele. Nem vágtam be ezért csak felvettem a botot és feltartva próbáltam elkerülni, hogy a hal ne szedje össze a damilt. Sikerült jobbra visszahoznia Zolinak és már olyan távol sem volt, de újra megindult a nyílt vízre. Furcsának találtam és kérdeztem tőle, hogy most merre van, húzza e damilt, mert az enyém megindult, amikor nem kellett volna. Néha tekertem az orsón, hogy ne legyen lefeküdt laza zsinor és ne keveredjen bele jobban. Újra előttem volt a hala, ezért ismét kiengedtem a nyeletőféket, így szabadon futott az orsóm. Zoli próbálta ismét visszafordítani a halat, de hirtelen megkönnyebbült a szereléke, elszakadt a damil. Nekem viszont csak pörgött tovább az orsóról. Ekkor azt gondolta, hogy beleakadva az enyémbe szakadhatott el és most az a hal húzza. Nekem ez nem úgy tűnt, de én sem voltam benne biztos, hogy ez másik hal. Volt már rá eset, hogy más elszakadt szerelékével fogtam halat. Éreztem a hal nem lesz kicsi, jó erővel ellenállt. Már jó nagy távolságot megtett balra a tavon, mire megtudtam fordítani a hajlékony feederrel. Szerencsére a következő horgász elég messze volt tőlem, hogy szabadon mehessen. Legalább negyedórába telt mire a közelembe tudtam hozni. Ekkor még mindig mélyen tartotta magát és csak idővel jött a felszínre egy pillanatra. Sokára tudtam csak megpipáltatni, majd miután kimerült sikerült kivennünk a tőpontyot. A bölcsőben azonnal kiderült, hogy ez másik hal, mert csak az én horgomat találtuk a szájában. Társamnak nem alakult ez szerencsésen. Miután visszadobott az újra szerelt bottal a másikon éppen jött a kapás és fogott egy szép kis amurt. Utána a délután folyamán szépen jöttek a kapások. Zolinál kárász dömping volt, míg nekem több ponty akadt horogra, amiből sikerült még kettő nagyobb példányt is fognom. Súlyokat nem írok, mert nem mértem őket. Mivel folyton árnyékba húzódtunk lemaradtam pár halról. A szél feltámadt és nem hallottam meg mindig a nyeletőfék hangját. Egyszer mindkét boton szinte egyszerre akasztottam pontyokat, amikor társam is besegített, így mindkettő merítőbe került. Délután öt körül fogott Zoli egy szép 4 kiló körüli tükröst, ezzel az egy hallal fotózkodott, de ó párat fogott. Látszott egyébként, hogy sok a két kiló körüli ponty a tóban és ezen a felén rajtunk kívül nem igen fogtak halat. Nekem ezek után jött még néhány ponty, 6 óra táján beugrott egy fiatal amur. Érdekesség képpen fermentált garnélás wafter pelletre kapott. Nyilván nem ez volt a meghatározó tényező, ha nem a kosár etetőanyag tartalma vonzotta. Ezen a boton fogtam több halat, de szépen jöttek az ólmos szereléken is. Fél hétkor fogtam az utolsó pontyot, aztán pakolni kellett, mert hétre el kellett hagyni a horgász helyet. Utoljára még gyönyörködtem a naplementében és indultunk haza. Összegezve eseménydús pecanap volt változatos halakkal. Legközelebb a bojlis tavat látogatjuk meg és a nagy halakat vesszük célba.

H.Nándor Róbert