November végén tettem próbára a halakat partközelben. Ilyen későn már nem szoktam úszózni békés halakra, de most kivételesen újra elővettem a szereléket. Vékony fonott zsinór volt az orsón, semmit nem változtattam a módszeren. Szándékosan ugyanazt a helyet választottam, mint utoljára ősz elején. A partról két fa van bedőlve a vízbe itt, ami kiváló haltartó hely. Közel horgászom 5-6 méterre, ahonnan még jó esély van elhozni a halat anélkül, hogy az akadóba rohanjon. A mélység ezen a ponton is centiről centire változik, de kb. 170-200 cm közötti. A csali szintén konzervkukorica volt, annyi különbséggel, hogy élő gilisztával is készültem. Kíváncsi voltam, hogy ilyen hideg vízen is itt vannak e a halak a partközeli akadóban. Úgy terveztem többféle halat, keszegeket is szeretnék fogni. Nem a méret volt a lényeg, ha nem, hogy minél több kapást tudjak elérni.

Az első nap reggel 7-kor értem ki.  A víz pár fokos volt csak, ilyenkor már nem etetek keménykukoricát. A levegő enyhe 7-8 fokos volt, elég jó a pecára, hogy ne dermedjen gyorsan le a kezem a boton. A szél még nem fújt, aminek nagyon őrültem, mert úgy véltem idő kérdése mire kezd feltámadni. Ennek köszönhetően viszont sűrű köd volt még és a fákról is csöpögött a víz. A horgászhelyen vigyázni kell, mert ilyenkor nagyon csúszik, ráadásul mindenhol vakondtúrás díszelgett, amibe nem túl jó ilyenkor beleragadni. Gyorsan összekaptam pár marék lehullott levelet és megszórtam azt a kis részt, ahol állva horgásztam. Hátizsák, kisvödör a csalikkal, egy úszós bot, merítő és pontymatrac, amit magammal vittem. A hátizsákomban nekem minden benne van, amire szükségem lehet. Kibontottam a konzervkukoricát, aminek édes, kellemes illata azonnal megcsapott. Elsőre bedobtam egy marékkal a meghorgászandó területre, ami nem szélesebb egy méternél. Minden kapás után egy negyed marékkal dobtam a helyre. Elindulás előtt otthon frissen szedtem gilisztát a komposztálónkból. Feltűztem egyet, majd fölé egy szem kukoricát. Tüske nem volt a horgon, ebben az évben nem is használtam úszózásnál. A 10-es horoggal könnyedén beszippantja a kis szendvicset minden olyan hal, aminek szájába belefér. A gilisztát a rövid horogra több ponton húztam föl, hogy ne lógjon túlságosan és tudjon mozogni is. Az apró halak persze letudják csipkedni. Bedobtam a csalit a víz fölé felnyúló ágak közelébe. Mivel csak fél grammos ólmokat használok, a horog szép lassan száll alá, ahogy az úszó is. Amint megállt az úszó már is kapás volt, gyorsan bevágtam, azonnal megindult az ágak felé, de mielőtt elérte volna kifordult a nyílt vízre. Jó két kilós körüli ponty volt. Nem gondoltam ilyen gyorsan kapásom lesz ilyenkor. Utána fél órát kellett várnom, de többször újra dobtam, mire a következő jelentkezett, egy kis tükrös ponty. A következő kapások apró halakra következtettek, mert többször üresen vágtam be, nem akadtak meg. Aztán egyszer csak sikerült és látom kis sügér van a horgon. A gilisztát imádják, ezért többször le is lopták a horogról. Ezek után csak konzervkukoricát tettem fel, de 9 óra felé megálltak a kapások. Úgy döntöttem ma több időt szánok rá és maradok délig. Két kisebb bodorka után fél 12-kor jött meg az utolsó ponty, ami után aznap befejeztem a horgászatot.

Következő nap fél 8 felé értem ki, ugyanazzal a szisztémával. Nem akartam elhinni, hogy megismétlődik az azonnali kapás. Csali ismét giliszta és konzervkukorica páros, amint bedobtam és beállt az úszó el is indult finoman. Bevágtam, majd, mint ha leakadtam volna, nem mozdult, pár másodperc múlva éreztem a mozgó ellenállást, amint lassan, komótosan elkezdett jobbra a nyílt víz felé úszni. Amint pár métert megtett, engedtem a féken, mert tudtam nagyobb hallal van dolgom. A bot 240-es rövidségével nem olyan lágy, így a féket mindig a helyhez viszonyítva állítom be. Amint engedtem rajta a hal lehúzott pár métert a tó közepe felé, majd megfordult és kezdett feljönni a felszínre. Kétszer fordult pár méterre a partól, megláttam fenséges méretét, csodás legalább 15 kg körüli ponty bontakozott ki előttem. Sajnos, mire harmadikat fordult, hogy irányt váltson a horog nagy lendülettel kipattant a szájából. A szerelék megkönnyebbült, de a szívem nem, szomorúan stagnáltam az eseményt. Minden évben előfordul, hogy az apró horogról akadnak le halak. Jó pár nagy halat fogtam már úszós szereléken. Úgy véltem nem jó helyen akadt vagy vékonyan fogott a horog. A tény, hogy az idei legnagyobb úszós szerelékkel megakasztott halam ment el, ami ráadásul pár másodperc alatt felvette a horgot. Nem ez volt az utolsó meglepetés ezen a napon. Úgy negyedóra múlva szintén valami nagyot akasztottam, hasonló nagy ellenállás majd hirtelen megkönnyebbült a szerelék, kihúzva látom eltört a horog. Valószínű már az előző halnál meggyengült. Úgy véltem nincs ma szerencsém. Tovább folytatva a horgászatot megérkeztek a keszegek is. Két apró bodorka után jött egy szebb dévér is, ami szákba került. Számomra minden hal számít és a keszegeket szeretem a konyhán. Úgy terveztem viszek keszeget, esetleg egy pontyot még a családnak az ünnepekre. 9 óráig még egy kisebb pontyot sikerült fognom, majd megállta a kapás, fél 10-kor befejeztem.

A harmadik alkalommal már délután mentem ki a következő héten fél 2 körül, úgy tervezve, hogy max. 4 óráig úszózom majd pergetek. Az időjárás még mindig elég enyhe volt, viszont fújt a szél. A szokásos mellett vittem a könnyű kis pergető szereléket is. Délután már elmaradt a gyors kapás, jó egy órát kellett várnom az elsőre. A szél miatt sokszor újra kellett dobnom, mert folyton elsodródott a szerelék. Fél háromkor kisebb kapások jelentkeztek, néha lerántották az úszót és lelopták a csalit. A szél miatt nehéz volt a kisebb mozgásokat kivenni, így néha lemaradtam a gyors bevágással. Első hal egy kis sügérke volt, majd egy dévér és egy kisebb bodorka. Amikor a bodorkát visszaengedtem és odébb úszott látványosan rárabolt egy csuka többször is. Három óra tájban jött meg az első szebb hal, méghozzá egy jó 25 cm körüli bodorka. Közvetlen utána ahogy bedobtam és az úszó még feküdt elindult oldalra, vízközt elkapta egy jó 20 cm-es vörösszárnyú keszeg. A bodorka és vörösszárnyú a kedvenc keszegjeim. Ezek a halak nagyon szépek voltak, gyorsan vissza engedtem őket. Egy ilyen méretű bodorkának vagy vörösszárnyú keszegnek 8 évet is megkell élnie, hogy elérje az ilyen méretet. Elképzelhető tehát, hogy miért ilyen ritkán fog az ember belőlük, sok mindent túl kell élniük. Tavasszal lehet velük többször találkozni. Ezek után jött két kisebb dévér majd a meglepetéshal. Jó 3 óra tájban az úszó szép lassan sodródott a szélirányban, nem tűnt kapásnak, amig egyszer csak ellenkező irányba nem kezdett úszni. Azonnal láttam ideje bevágni. Ahogy megakadt a hal az ismerős nagy ellenállást érezve nem mozdult a szerelék, csak éreztem, hogy a mélyből valami megmozdul több irányba. Jó 20 másodperc után elindult a hal a nyílt vízre. Máris őrültem, hogy ilyen szépen kijön a fától és a nyílt vízen fáraszthatom. Ennél is engedtem a féken majd hagytam hadd menjen kifelé. Előfordult már, hogy egy egy jó erőben lévő halnál rá kellett fognom az orsóra, mert a fékkel nem lehetett megállítani olyan intenzitással rohant vissza a fába. Egy öregebb hal a hideg vízen már nagyobb eséllyel megfogható. A kicsi horoggal viszont óvatosan kellett bánni a hallal. Eltelt pár perc mire megláttam a fejét, majd a testét. Ezek a legkritikusabb pillanatok, amikor először feljön és forgolódik, újra lehúz. Szerencsére most jól akadt a horog és a ponty nem menekült el. Még pár percet fárasztottam a közelemben, kétszer visszahúzott, de harmadszorra szépen feljött és csak arra kellett ügyelnem a mellettem lévő ágak, gyökerekben el ne akadjon. Az összecsukható merítőháló volt ma csak nálam, amit nem rég javítottam mert szétment a nyél. A nyelet még rövidebbre kellett fognom, de sikeres elértem a halat és beletudtam húzni. 10 kg körülinek tippeltem, nem mértem, gyorsan akartam fotózni és visszatenni. Az egyik oldalán több helyen is pikkelyhiányos tőponty, ismerős volt, már megfogtam egyszer az idén a tó végében. Több halat is ismerek a tóban, a fotó ezért is jó, utólag be lehet azonosítani. Fél négy tájban még egy három kiló körüli pontyot akasztottam, ami szintén csak finoman játszott az úszóval. Negyed ötkor elpakoltam a szereléket és elővettem a pergető botot. Könnyű gumihal volt a jigfejen, amit elkezdtem dobálni először itt. A fa másik oldalán egy 45 cm körüli csuka akadt horogra. Gyorsan visszaengedtem és felpakoltam majd előbbre mentem az előttem lévő helyeken mindenhol dobtam párat. Volt még egy rávágás, de már sötétedni kezdett, süllőre számítva dobtam még párat, majd végül a tó elején három helyen, de most több kapás nem jött. Hideg vízen is a kora reggeli és késő délutáni egy-két óra hozta a legtöbb kapást. Izgalmas horgásznapok voltak a pusztaszentlászlói tavon.