A dimbes-dombos területen erdővel körülvett gyönyörű kis Ozorádó Horgászparadicsomban jártunk, ahol 10 éve voltam útóljára. Ideje volt egy kis visszatérésnek, ami 2024 augusztus elején valósult meg. A Balaton déli partján végig kocsikázva Siófokot megcélozva onnan még több mint 50 km délre haladva értünk a célhelyre késő délelőtt. Hármasban két éjszakát töltöttünk ott. Az első faházat béreltük a nagy tó elején, amik egyébként 2 személyesek. Az épületekben nincs villany, de több lámpaoszlop biztosítja a fényeket. Egyszerű kis nomád házikók, az igényesebbnek elől vannak felszereltebb lakhelyek. Én horgásztam egyedül, de a család többi tagja is jól érezte magát, ami köszönhető a medencének, a kellemes árnyékot adó fáknak és szép környezetnek. A nejemet nem érdekli annyira a horgászat, de szívesen elkísér idegen helyekre. Meleg kánikulai napok voltak, így, ha lehetett kerültük a napfényt. A hűsítő tiszta vizű medence jól esett a melegben és hűtőt is kaptunk. Amikor megérkeztünk a vízállás nagyon alacsony volt és mint megtudtam pár napja nem ment a hal. A kedvemet azért nem vette, hiszen nem egyszer mondták már, hogy nem volt egy mozdítás sem. Akik az éjszakai horgászatban bíztak, azoknak is csalódnia kellett, mert éjjel sem volt jellemző a fogás. Azért kivételek persze mindig akadnak. Valamiért az idei nyáron többször is rossz napokat fogtam ki. Előfordult több másik tavon is ez a helyzet. Miután behurcolkodtunk előkészítettem a felszerelést. A 2 fenekező bot mellett a kedvenc úszós készséget is magammal vittem, azzal a szándékkal, hogy a kis tavon pecázok vele. Hamar kiderült, hogy jó választásnak tűnt a zsilip közelében horgásznom, ahol a legtöbb kapást értem el. Köszönhető volt a tógazdának is, aki javasolta itt próbáljam meg, ha amurt is akarok fogni. Valóban ezeken e napokon csak nálam jelentek meg az amurok. Úgy terveztem, hogy több módszert és csalit is kipróbálok. Először arra voltam kíváncsi, hogy az egy évtizede jól bevált csali, hogy fog működni. Hamar kiderült, hogy sehogy és mivel a halak egyébként is étvágytalanok voltak taktikát váltottam. Nem csak a magam tapasztalataira hagyatkoztam hiszen mellettem a nyugati oldalon végig pecáztak, ahogyan néhányan szemközt is. A reggeli és délutáni 5-6 óra tájt bizonyult eredményesebbnek és ezeket a rövid egy-két órás időszakot kihasználva horgásztam a zsilip mentén húzódó nádas közelébe dobálva. Késő délelőttől délután négyig a parton voltak a fenekező botok. Feederkosaras szereléket használtam nappal, miután kiderült a nagyobb csalikra nincs kapás. Este lecseréltem ólomra, majd reggel vissza. Az első éjjel egy bojlis csali volt bent, míg a másik boton két db harcsázó pellet, ami reggelig kitartott. Utóbbi bot hangjelzője hajnali 4-kor ébresztett. Rohantam ki a házból, amitől a botok kb. 50 méterre álltak. Kiderült nem harcsa, ha nem egy 2 kiló körüli ponty vette fel a csalit. A második és egyben utolsó este már csak egy bojlis csali volt bent éjszakára, amire nem volt kapás, így nyugodtan tudtunk aludni. Valójában nem is akartam éjjel halat fogni. Este sokáig fent voltunk részben a kellemes szomszéd társaságnak, akikkel jól szórakoztunk. A horgászásról az est kevésbé szólt.

Reggel korán láthatóan megélénkültek a halak. Én voltam az első a parton és a botok átszerelése után a zsiliptől főzött kukoricát szórtam be, ahogy első nap is. Kedvezett, hogy fölé lehetett menni a beton zsilipnek, így onnan könnyedén tudtam etetni. Nem sokkal utána repültek is be a szerelékek. Nem kellett sokat várnom az első kapásokra. Nem minden halat sikerült partra emelnem, pár leakadt vagy meg sem akadt, mert késve vágtam be. Több csalit használva kiderült, hogy a vajsavas gyümölcsös ízek jöttek be legjobban. 2 nagyobb méretű pontyot sikerült fognom, amik első és második nap délután jöttek. A friss etetésen megjelentek az amurok is, amiből sikerült 2-öt akasztanom, de a második az orrom előtt akadt le.  Érdekességképpen a legnagyobb pontyot bedobás után 10 perccel fogtam, ami nagyon közel a kövezés széléről jött. Összesen 15 pontyot, ebből a többség 2-3 kilós volt és néhány kárászt is sikerült fognom. A déli és kora délutáni meleg fürdőző időszakban úszóztam egy-két órát a kis tavon, ami erre a célra kiváló. Van ott egy kis sziget, amire híd vezet. Nagyon jól lehet több irányba úszózni. Itt is sikerült akasztanom 5-6 pontyot és két kárászt kenyér rózsával. Megtudtam, hogy kenyeret gyakran szórnak a vízbe, ezért a halak kedvenc tápláléka. Amikor minden más csődöt mondott, akkor a kenyér csalival kapást lehetett elérni. Közben megmártóztam néha a hűsítő medencében. Furcsáltam, hogy konzervkukoricával etettem az úszós célpontokat, de csaliként arra kapások nem jöttek. A kenyér rózsára viszont ezen az etetésen jöttek a halak, még déli melegben is. A friss kenyérből kb.13-14-es méretű csalinak megfelelő kis gombócokat gyúrtam. Főként pontyok jelentkeztek, de sikerült kárászokat is fognom ezzel a csalival. Általában olyan méter körüli eresztékkel horgásztam az úszós szerelékkel. A csalit fenékre vagy az aljzat közelébe állítottam be. Az alapvetően nagyon gyenge kapású napokban is remek élmény volt a horgászat, hiszen ennyi fogással is szerencsésnek mondhattam magamat a többiekhez képest. Igazán kellemes csöndes kis hely nem csak pecásoknak. Emlékezetes képek a fogások jó részével együtt.

H.N.Róbert