Az idei nyáron nagyon meleg volt júliusban, amikor a tengerparton töltöttünk pár napot. Nem készültem különösképpen horgászatra, de gondoltam jó, ha kéznél lesz a kompakt kis botom. A legutóbb mikor a tengeren jártam, akkor nem vittem horgászbotot. Most szerettem volna pótolni, így eltettem a két részes kis pergető pálcát. Hárman voltunk, így más horgászbotnak nem is lett volna hely. Úgy gondoltam, hogy egy-két alkalommal próbát teszek a helyi partokon. Az áttetsző tiszta tenger vízben jól látható a vezetett csalihal. Nem használtam semmilyen előkét a 25-ös sötét színű damilon. Megvolt persze a veszélye annak, hogy ez miatt elveszíthetem a csalit és a halat. A könnyed kis pálcával nagyobb halak megfogása már kétes, még sem akartam erősebb botot vinni. Horvátország egyik legnagyobb szigetének KRK-nak a külső felén Cres szigettel szemben nyaraltunk. Az engedélyeket online megvásároltam, ami jobbára olcsóbb volt, mint itthon. Voltak olyan partszakaszok, ahol tilos volt a horgászat. Több jó helyet is megnéztem, ahol búvárkodtam is, de csak apró halakat láttam. Az egyik ilyen helyen derékig jártam a vízben és úgy pergettem, hogy kihasználjam ennek előnyét. Itt viszont csak egy rányúlást sikerült elérnem, halat nem fogtam. Horgásztak erre néhányan halszeletekkel nem túl nagy sikerrel, de itt főként annak van értelme. Találkoztam egy szlovén pecással, aki kicsit beljebb felszínről búvárkodva fogott szigonnyal egy tintahalat és 2 kisebb tengeri sügért. Elmondása szerint este felé és éjjel érdemes próbálkozni. Nekem pergetve inkább a reggeli időszak tűnt jónak. Másik két olyan helyet néztem meg még, ami alkalmas volt a pergetésre. Mindenhová gyalog sétálva mentem. Kettőnél strandolók és hajók is állandó vendégek voltak. Sok tengerparti kikötőben látni, hogy a hajóknál szívesen időznek a halak. Az egyik helyen viszont, amit legtöbbször látogattam úszni a hajók jóval beljebb voltak lehorgonyozva. A parti sziklákat is a strandnál lehetett csak megközelíteni. Partközelben viszont itt sehol nem láttam 10 cm-nél nagyobb halakat.

Az öböl másik oldalán, ahová csak egy kis ösvényen lehetett eljutni több km remek sziklás partszakasz várt. Legalább ötszáz métert kellett gyalogolnom, mire elértem azt a részt, ahol már lehetett dobálni. Az öbölnek külső pereménél kezdődött és folytatódott jobbra tovább. Jelöltem a második képen. Valójában a szomszéd öbölbe vezetett, ami hosszan vezetett tovább. Bőven elegendő volt az a kb. 200 méteres szakasz, amit bejártam. Vannak ott meredek sziklás területek, de alapjában egészen a vízig le tudtam menni. Néha egyensúlyozva kellett ugrálni egyik szikláról a másikra vagy mászni, de így még izgalmasabb volt. Szerencsére itt csak én horgásztam egyedül azon a délelőttön és nem járt erre senki. Hajók is csak messzebb közlekedtek. Egy kis hátizsákot vittem magammal a pergetőbot mellett.

Azon a napon reggel fél négykor keltem és mivel majdnem fél óra a séta le a beach-ig, mire leértem már kezdett világosodni. Gyönyörű volt a hajnal a parton. Gyengén hullámzott a tenger és néhol távoli fényforrások tükröződtek a vízen. Imádom azt a feelinget, ami ilyenkor körülvesz. Még alig láttam, de a két részes botocskát gyorsan összeillesztve a strandnál elkezdtem pergetni egy fehér plasztikkal. A második dobásra már egy pöccintést éreztem, de apróhal lehetett, így nem akadt meg. El is felejtettem könnyebb jigeket eltenni. Kettő grammos volt a legkisebb, így ezzel próbálkoztam. Vigyáznom kellett, mert nem csak a sziklák mellett vezetve, de beljebb is el elakadhatott a kövekben a csali. Eltelt negyedóra és lassan világosodott már elég jól láttam. Itt a strandál volt néhány víz alatti növényzettel benőtt rész, ami fölött többször vezettem a csalit. Sajnos, nem voltak itt sügérek, de békés halakból is csak nagyon aprók. Többször kiváncsian követték a csalit, de nem is próbáltak rákapni. Elkezdett közben felkelni a nap. Fogtam a cuccot és elindultam megkerülni az öblöt. Negyedóra múlva már kint voltam az öböl peremén, előttem a hosszú partszakasz. Itt már nagyobb vízterület állt előttem, de ez sem a nyílt víz volt. A túl oldalon még a Cres sziget választott el tőle. Jó pár öböl található erre. A hajók főként az innen balra kb. egy kilométerre lévő szorosan át jártak ki be. Onnan is nagy távolság még megkerülni a szigetet. hogy kiérjünk a nyílt vízre. Csodálatos volt a látvány a hegyek mögött felkelő nap fényében társulva hozzá a tenger morajával és illatával. Mindig lenyűgöz ez a látvány. A köves part ezen szakaszát végig főkét fenyőfák ölelték, amitől még szebb a terület. Lementem az első jó helynek tűnő sziklás peremre, ahol egy kicsi öblöcske nyúlót be. Ekkor még elég csendes volt a víz és jól ráláttam. Szépen fokozatosan mélyült. Elkezdtem beejtegetni a csalit és a második alkalommal már éreztem is a kapást. Bevágtam és éreztem megvan a hal, ami szépen cikázott jobbra balra. Egy kis betűs sügér volt a horgon. A fekete sávokkal és szép élénkkék színnel a hasa táján, narancsos farokuszonnyal impozáns kis halacska. Méretben sajnos csak 12-15 cm körülieket fogtam, de a 20-25 centiseket és nagyobbakat már nem mindenhol találni. Vendéglátóink szerint kitűnő hallevest lehet belőle készíteni. Utána folyamatosan haladva tovább a parton minden alkalmas helyet megdobáltam. Voltak kifelé mélyebb helyek is, ahogy a közvetlen közelben is a kövektől függően. Úgy láttam több olyan kapásom volt, ami nem akadt meg, ezért a fehér gumi helyett feltettem egy kisebb barna színű twistert. Ez a csali lett a legeredményesebb, szinte minden területen volt kapásom. Sorban fogtam a kis sügéreket, amikor egyik alkalommal leharapták az egyik farkát a csalinak. Látható a képen. Dobáltam tovább és még ezzel is jöttek a kapások addig, amíg le nem harapták a másik farkát is. Innentől kénytelen voltam lemondani róla és visszatenni a fehér gumit, amivel nehezebb volt kapásra ösztökélni őket. Sikerült azért ezzel is ismét fognom egyet.  Nagyon gyorsak voltak ezek a kis sügérek. Ritkán láttam őket, szinte a semmiből a kövek közül teremtek ott és kaptak rá hirtelen a csalira. Előfordult néhány óvatosabb hal, amik láthatóan kirohanva a csali közelébe érve megfigyelték azt és csak követték a végsőkig, majd visszafordulva gyorsan eltűntek. A kicsi szájukkal elég mélyre be tudták kapni a gumit, de előfordult, hogy azon kívül akadt meg a horog.

Ahogy telt az idő a távoli nyugati hegyek fölött már beborult és látszott esik is. Alapjában jó időt fogtam ki mert előző napokon 35 fok volt. Úgy láttam még maradt egy kis időm mire ideér az eső. Későbbre ígérték csak, nem ijesztett el, mentem tovább. Amikor megint húztam a gumit előttem a sziklák közelében éreztem valami rákapott és amikor bevágtam meg is könnyebült a szerelék. Bosszankodva néztem, hogy elvitte valami a gumit horgostól. Valószínűleg valami érdemesebb hal lehetett, de nem láttam mi. Kénytelen voltam a nagyobb csalikból feltenni, amiből egyiket megfaragtam kisebbre. Nem olyan jól mozgott, inkább jobban imbolygott, de kapás így is volt rá. Talán jót is tett, hogy esőre álló idő lett, így nem sütötte át a nap az átlátszó vizet. Délelőtt 10-ig dobáltam, amikor már egyre közeledtek a sötét felhők és a szél is feltámadt. A hullámok erősebben csapkodtak a köveken, de még ekkor is fogtam. Sok volt már ezzel a csalival a rákövetés és üres bevágás, de a többi nagyobb gumi szóba sem jöhetett. Legközelebb készülök jóval kisebb csalikkal gondoltam. A távoli zivataros égbolt a sziget fölött csodás látványt nyújtott, nem tudtam vele betelni. Szívesen mentem volna tovább, de mivel nem akartam megázni visszafelé vettem az irányt néha újra dobva a megjárt területen. Nem tudom pontosan mennyi, de húsznál jóval több kapásom volt és körülbelül 15 sügért fogtam. Sajnos, csak betűs sügérek jöttek, de ezeknek is nagyon őrültem. Időben visszaértem még a szállásra, miután meg is eredt az eső. Délután már hármasban sétáltunk ezen a partszakaszon, amikor szintén nálam volt a bot és fogtam még párat. A strandoknál egyetlen ilyen halat nem találtam, ott nem is tudtam fogni semmit. A távoli csendesebb partszakaszon viszont eredményes volt a próbálkozás. Nagyobb halakat talán majd legközelebb a tenger egy másik részén találok. A lényeg, hogy így is remek pecában volt részem, hiszen már a hely is emlékezetes. Vágtam össze egy rövid kis filmet, ami itt megnézhető.