Általában legtöbben úgy vagyunk vele, hogy azt a csalit szeretjük használni, ami legjobban beválik. Manapság persze rengeteg új csali kerül forgalomba, azokat is csak ki kell próbálni, ha megakarunk győződni fogósságáról. Így voltam ezzel a gyümölcsöknél is. Ami a vízbe hullik és természetes a halaknak, az midig csábító számukra. Nem csak a vadcseresznye, szeder, ribizli remek csali, ha nem a szőlő is, csak később érik. Utóbbival persze nem találkoznak a halak, de ezen szoktatással segíthetünk. Ősszel már semmilyen gyümölcs nem hullott a vízbe. Szőlőből változatos méretű, alakú és színű bogyókat válogathatunk. Az idei évben is több halat fogtam gyümölccsel és a szőlőt is szerettem volna kipróbálni. Szeptember közepén terveztem kimenni pár alkalommal partközeli úszós készségen csalizni szőlőszemmel. Néhány héttel később októberben sikerült csak megvalósítanom. Volt elég csemegeszőlőm nem csak csalinak, de etetni is, így az eredmény érdekében feláldoztam pár fejet. Mivel vízbe hulló gyümölcsök már nem csábították a halakat, etetéssel szándékoztam szőlőre csalni őket. Egyik alkalommal éppen feedereztem, amikor vittem magammal pár fej szőlőt és a másnapra kiszemelt helyre beszórtam. A következő nap készültem a helyet meghorgászni. Másnap a horgászat előtt ismét bedobáltam pár marék szőlőt, majd egy másik helyet is megszórtam. Úgy gondoltam időközönként többször ráetetek, ha lesznek kapások. Úszós készségen finoman dobva a szőlőcsali nem esett le, hiszen 3-4 méternél nem horgásztam messzebb. Kinézetre meg egyébként mint a bojlik. A víz már csak 18 fok körül volt, így nem számítottam rá, hogy rövid időn belül fogok pontyokat szőlővel. Az édes gyümölcsös ízű csalik mindig jól működtek hűvösebb vízen. Kíváncsian vártam milyen érdeklődést fog kiváltani a pontyok körében. Ennek a szőlőnek nem csak édes íze van, de illata is. Abban nem voltam biztos, hogy most rövid idő alatt ráállnak a halak és fogok is vele. Miután mindent előkészítettem kezdődhetett a peca. Ezen a napon kissé borús idő volt, de horgászatra éppen kiváló. A csalit mindig az etetés mögé dobtam jó 2-3 méterre majd onnan húztam vissza, ahonnan már a megfelelő helyre állt be az úszó. A szőlőszem gyorsabban húzta le a horgot a fenékre, mint egy konzervkukorica így hamarabb célt ért. Jó 10 cm-re volt a horogtól a félgrammos jelzőólom, ami éppen érintette az aljzatot. Úgy próbáltam mindig beállítani, hogy az a 10 cm lefeküdjünk. Ettől csak akkor tértem volna el, ha vízközti horgászatra váltok, de erre most nem került sor. Az első bedobás után fél órát vártam, ami úszózásnál nálam nem megszokott. Úgy döntöttem viszont kitartok az elképzelésem mellett és várok. Háromnegyed óra is eltelhetett amikor behúztam, hogy meggyőződjem róla meg van e még a szőlőszem a horgon. Elég szélcsendes idő volt, így helyben maradt a csali, de óvatosan kellett vele bánni. Kitekertem a szereléket és elégedetten láttam tartott még a horgon, de azért cseréltem egy ép szemre. A horog jól eltűnt a nagyobb csalikban. Visszadobás után ahogy beállt az úszó elkezdett szemmel láthatóan ide oda fordulni, kicsit merülni, de vártam még. Nem vágtam be, mert úgy véltem ezek csak beleúszások, ilyen csalinál kisebb halakra nem számítottam. Jó jelnek tartottam viszont, hiszen ott jártak a halak. Vártam tovább a komolyabb kapásokra. Eltelt még vagy negyedóra, mikor hirtelen eltűnt az úszó. A botot nem raktam le, mindig a kezemben tartottam, így gyorsan tudtam reagálni a kapásokra. Bevágás után éreztem megakadt a hal, ami rögvest megugrott. Erőteljesen védekezett, de hamar sikerült merítőbe terelnem. Egy szép kis 2 kiló körüli tükörponty csapkodott a merítőben. Visszaengedése után pár szem szőlőt rádobtam a célhelyre. A következő kapás hamarabb érkezett, a bedobás után pár perccel elindult az úszó oldalra, de nem merült el. Felrántottam a botot, ami az ellenállás révén azonnal meghajolt. A ponty sebesen megindult az akadó irányába, amit próbáltam ellenkező irányba oldalra tartva visszafogni. A hal erre megfordult és ellenkező irányba próbált iszkolni. Pár kör után viszont szépen merítőbe került, nem volt nagyobb ez sem.
A második hal gyorsabb megérkezése után izgalmasabbá vált a peca. Tudjátok milyen érzés amikor fellelkesül az ember a fogás örömétől. Jó kedvvel dobtam be ismét szőlőszemeket a helyre. Újra csaliztam és repült is már a levegőben az úszó, hogy az iménti helyre beálljon. Eltelt vagy 15 perc mikor lassan elmerült az úszó. Amint megakasztottam éreztem jobb hal lehet a horgon. Lassan fordult a mélyben egyik irányból a másik irányba. Úgy éreztem, mint mikor megtesz egy kis körfordulatot maga körül. Aztán elkezdett haladni jobb irányba távolodva a bedőlt fától. Nem tudtam felhozni, makacsul mélyen húzott és egyszer csak kiugrott a horog a szájából. A fejemet le kellet húznom hirtelen, mert a lendülettől átrepült a fejem fölött a szerelék. Szerencsére egyetlen fára sem akadt föl. Viszont, most jött az, ami szerintem mindenki számára rémálom a horgászatban. Úgy összeugrott a szerelék, hogy jó negyedóráig tartott kibogoznom. Ez volt még a jobbik eset, mert nem kellett levágnom. Ilyesmi sajnos előszokott fordulni, hiszen egy egy rossz mozdulat a bottal és könnyedén gabalyodik a fonott zsinór. A vékony horog ráadásul kihajolt és újat kellett felkötnöm. A lényeg, hogy kissé félbeszakadt a horgászatom. A történtek után ismét beszórtam pár szőlőszemet. Hasonlóan érkezett még 3 ponty, majd csönd lett.
Úgy gondoltam itt az ideje helyet változtatni. Pakoltam és átmentem arra a horgászhelyre, ahol már etettem szőlőt. A továbbiakat nem részletezem ennyire. Újabb ráetetés után beállítottam a mélységet és már ment is be a cucc. Itt sem érkezett azonnali kapás, de az első 20 perc csönd után megmozdult a víz, majd az úszó is. Elindult oldalra amikor gyorsan be is vágtam. Erős ellenállás zökkentett ki a már álmos nézegetésből. Meg is lepődtem és először nagyobb testű halat véltem a horgon. Aztán néhány furcsa mozdulatból már arra gyanakodtam, hogy külső akadás lehet. Itt nem volt olyan mély a víz, mint az előző helyen, így hamar megláttam a halat. Tükörponty volt, de mind a többi két és három kiló közötti lehetett. Többszöri locsogás és vergődés után sikerült megmerítenem, néha keresztbe húzva befelé a halat. A horog jól tartott, a hal közepe táján akadt a has fölötti részbe. Visszaengedést követően nyugtáztam, hogy a halon nem volt komoly sérülés és azért itt is lehetnek még kapások. Hármat sikerült ezen a helyen összesen fognom és volt egy üres bevágásom is. Elégedett voltam az eredménnyel, hiszen sikerült azért 8 pontyot megfognom a gyümölcsszemekkel a hűvösebb víz ellenére. Etetőanyagnak 6-7 fej szőlő volt leszemezve és apránként beszórva. Ezen az alkalmon nem volt szükségem másra. Szeretem ezeket a kiszámíthatatlan és érdekes pecákat. Ha még sem jött volna be a csali, volt az autóban nálam tartalékba konzervkukorica. A szőlő is megtette hatását és remek peca lett belőle, amit kívánok másoknak is.
