Egy szokásos rövid horgászatra indultam 2024 június 2-án vasárnap reggel. Ebben az évben ritka módon előre járt a természet, így a tóparton is előbb kezdett érni a vadcseresznye és a szeder. Számomra ekkor kezdődik a nyári szezon. Pár nappal voltam kint előtte és megfigyeltem merre mozognak a halak, hol tudnak szedegetni a gyümölcsökből. Reméltem, hogy amurt is tudok fogni. Szombaton esős változékony idő volt, de vasárnapra jobb időt ígértek. Úgy készültem, hogy 3 botot viszek és 2 merítőhálót. A fenekező botok mellett a kedvenc rövid úszós botommal készültem még. Utóbbira 10 méter erősebb fonott zsinórt is tettem, hogy bírja az igénybevételt. Amikor a közeli tóra megyek, akkor mindig úgy pakolok, hogy egymenetben mindent ki tudok vinni a hátamon és kezeimben. Úgy gondoltam, ha azok a helyek foglaltak lesznek a keleti oldalon ahová készültem, akkor csak úszózok a nyugatin egy bottal. Reggel korán fél 5-kor keltem és negyed 6 körül értem a parkolóba. A tó elején többen sátoroztak, de beljebb érve szabadok voltak a horgászhelyek. Így arra a helyre pakoltam le, ahová készültem. Elővettem a két fenekező pontyozó botomat és levettem a feeder kosarakat, 40 grammos csúszó ólmos szerelékre váltottam. Nyilván jóval több kapás érhető el kosaras szereléken etetőanyaggal, de el akartam kerülni a keszegeket. Az amurokat szerettem volna elsődlegesen megcélozni a pontyok mellett. Nem vittem más etetőanyagot, mint egy kiló áztatott kukoricát. Ebből aztán mindegy vajsavas vagy tejsavas, mindkettőt szeretik. A víz kb. 20 fokos volt, amikor már jól működik a büdös kukorica is és elég hamar feleszik a beszórt anyagot a halak. Pár napot állt az esővízben, amitől az állaga és illata is éppen megfelelő lett. Nem kell túl bonyolítani, mert ezt az amurok és pontyok is imádják és nem költséges. Nálunk engedélyezett vele az etetés. Szóval miután kikészítettem a két botot otthagytam a helyet. Indultam a másik oldalra szembe etetni. Vittem magammal az úszós botot egy merítővel és a pontymatracot és a mobil állványt. Összekötöttem a kettőt, hogy útba esve megnézzem milyen halak vannak azalatt a vadcseresznyefa alatt, amin már fekete volt a gyümölcs és kezdett hullani. Átérve csöndben lepakoltam és beejtettem a kiszemelt helyre pár cseresznyét. A helyén apró burványok jelezték, hogy halak mozognak a felszín alatt. A víz itt növényzettel enyhén benőtt, főként tökleveles. Így a legcélravezetőbb, ha a halat a felszínen próbáljuk tartani és nem engedjük messze kirohanni. Persze ezt egyszerű mondani, de sokszor értek meglepetések. Akasztottam itt már nagy amurokat, amik iszonyú erővel rohantak át a töklevélen. A féket jól kell beállítani, ami nem lehet túl laza, de nagyon szoros sem. A horog elég kicsi, eltűnik a vadcseresznyében. Lehetne nagyobb is, de a kisebb halakat is szeretném megfogni. Ahogy a pontyok és amurok kedvenc csemegéje a szeder és cseresznye, úgy az apróbb halak, mint a bodorka és vörös szárnyú keszegé is. Beejtettem a fa alá a sekély vízbe a tökleveles között rövid eresztéken a csalit. Általában azonnal rá szoktak kapni, de most keveset várnom kellett. Aztán megmozdult az úszó és lassan kezdte lehúzni valami. Amint bevágtam azonnal megugrott a szemközti irányba a töklevél közé egy szép kis közel 3-as körüli nyurga ponty. Hirtelen és nagy erővel törnek ki ilyen közel megakasztáskor. Jóval nagyobb élmény, teljesen más, mint távolabbra horgászva. Vadul ellenállt a ponty, de a horog jól akadt, így sikerült kimerítenem. Készítettem róla felvételt. Utána megnéztem a pár méterre odébb álló eperfa alatt van e mozgás, de csak apró keszegeket láttam. Azért bedobtam cseresznyével az úszóst. Egy percet vártam, majd újra bedobtam. Meglepetésemre egy szép kapitális bodorka akadt horogra. Ezután tovább mentem etetni és megszórtam a szederfa előtti területet, ahová a fenekező botokkal kívántam dobni.

Visszaérve felcsaliztam a két ólmos szereléket. Az édes gyümölcsös wafter csalikat kombináltam erjedt kukoricával, az előzőből főként a faeper, cseresznye és erdei gyümölcsízeket kínálgattam. Az erjedt és büdös ízek édessel keverve jól szoktak működni nálam, akár csak a vajsav-gyümölcs, fűszer-gyümölcs, halas-gyümölcs duó csalik.  Hogy miért is tripla akció? 3 alkalommal volt mindkét boton hal és ez csak az első alkalom. Bedobtam az ólmos szerelékekkel megcélozva a szemközti etetést a gyümölcsfák közelébe. Hamarosan jött is az első kapás. Egy szép 2 és feles körüli tőponty került horogra. Visszaengedve és újra dobva kb. 20 perc telhetett el, amikor szép lassú felhúzással érkezett a következő ponty, egy hasonló méretű tükrös a bal oldali boton. Igen ám, de mikor éppen merítettem ki a jobbos botra hirtelen felkerült a jelző. Nem tudtam azonnal felkapni és elég volt az a pár másodperc, hogy mire bevágjak elérjen a hal a fa alá. A felszínre törve aztán elakadt az ágakban és leakadt a horogról, ami viszont nem jött ki. Letettem és a ponttyal foglalkoztam, visszaengedés után szakítottam a damilt. Nem vette kedvemet, újra szereltem.  Ezek után a bal oldali boton finom kapással érkezett a várt hal. Amint éreztem amurral van dolgom szokás szerint gyorsan lazítottam a féken. Szépen jött kifelé néha kicsit oldalra úszva. A fárasztás közben viszont ismét kapás jelentkezett a jobbos boton. Meglepődve gyorsan a lábam közé fogtam a botot, amivel az amurt fárasztottam és felvéve bevágtam a másiknak. Azonnal rohant a ponty oldalra, megértem gyorsan tekerve felém irányítani. Közben persze az amurt is próbáltam tartani. Most jól jött a 2 merítőháló. Előttem pár méterre egy töklevél virágja és víz alatti levelei voltak, amire folyton figyelnem kellett, ne akadjon el benne a hal vagy a szerelék. Mindkét botot fogva persze nem tudtam volna meríteni, ezért a jobb oldalit letettem a bottartóra, úgy, hogy ne tudja lehúzni a hal, ami egy alig 3 kilós körüli tükörponty volt. Az amur persze még mindig nem akarta magát megadni. Kirohant még párszor mire merítőbe tudtam terelni. Kivéve a matracra egyik oldalával azt betakartam és a pontyot is a másik merítővel kivettem, ami szerencsére már nem igen akart menekülni. A pontyot gyorsan visszaengedve rendeztem az amurt és fotózás után mehetett is vissza. A csalikon nem változtatva bedobás után ismét 20 perc telt el, mire az egyik boton megjött a következő tőponty. Ezután már kicsit többet kellett várni, de ismét egy ponty érkezett és került matracra. Utána reggelizés közben jött egy finom húzogatós kapás, aminek üres bevágás lett a vége. A következő kapás fél 10 felé jelentkezett, aminek eredménye szintén egy szép nyurga testű tőponty lett. Eltelt több mint fél óra amikor hirtelen felszökkent a jelző a botra és a bal oldalin egy szép 3 kilós körüli pikkelyes ponty köszöntött. Ezután csak finomabb piszkálódás mutatkozott majd a jobbos boton két szép húzásnál bevágva éreztem ez más lesz. A kedvenc meglepetés halam egy szép compó próbált meg villám gyorsan cikázva menekülni. Mikor közelembe hoztam sem akart elfáradni és ott is bravúros módon váltogatta az irányt. Számomra nagyon értékes hal a compó. Utána úgy gondoltam érdemes még egyszer etetni, így ismét átmentem a szemközti oldalra a maradék szemes etetőanyaggal. 20 perces sétát jelent ez. Visszaérve azonnal dobtam is rá mindkét célhelyre. Elég meleg volt már, nem is számítottam rá, hogy lesz még számos kapásom. Most jött a következő meglepetés. Ugyanis miután a második bottal is bedobtam és rá akartam tenni a kapásjelzőt már el is indult a damil, mert még nyeletőféken volt. Egyből fel is kaptam és bevágtam. Éreztem meg van a hal, ami nagyon meglódult az akadónak. Rá is kellett fognom a dobra, hogy csökkentsem a kirohanást. Sikerült elfordítanom és ahogy mondani szoktuk komótosan húzott folyamatosan oldalra. Mélyen tartotta magát, tudtam jobb hal lesz. A pontyot nagy kitérő után sikerült elém terelni. Aztán mikor már közel volt lazítottam féken és a hal bár erős ellenállást tanúsított megmutatta magát a felszínen. Úgy véltem 9-10 kilós körüli tőponty. Aztán mikor készültem volna meríteni következett az újabb meglepetés. A másik boton megindult a kapásjelző és én azonnal bal kezembe tettem át a botot, amivel fárasztottam a pontyot. Így jobb kézzel éppen időben be is tudtam vágni a másik bottal. Nem akartam letenni a bal kezemben tartó botot így kénytelen voltam átkarolva tartani a halat és a jobb kezemben lévő bot orsóját úgy tekerni. Nem volt könnyű, de szerencsére ez a hal nem rohangált se jobbra se balra. Éreztem amur lesz és próbáltam minél gyorsabban közel hozni. Féklazítás, majd folyamatos kontaktussal sikerült elém terelni az amurt. A ponty már kezdett fáradni, így nem volt nehéz ott tartani. A kisebbik merítőhálóból is akkora volt nálam kikészítve, amibe azért nagyobbacska halak is beleférnek, Így azzal gondoltam megmeríteni az amurt és az öblösebb merítővel a nagyobb pontyot. Rendben ki tudtam meríteni mindkettőt. Ismét megesett velem, hogy egyszerre kellett két nagyobb halat megfognom. Ezután sem volt egyszerű, hiszen a matracon két merítőben két hal feküdt. Próbáltak ugrálni, forogni és közben mindkét halból ki kellett vennem a horgot. Miután sikerült gyorsan fotóztam, először az amurt, mert az kényesebb. Visszaengedtem és rá következett a ponty. Fotózás közben folyton figyeltem a másikat, igazgattam, ne, hogy lekerüljön a matracról. Már maga a fotózás sem egyszerű egyedül főként, ha rakoncátlan a hal. Mire mindkét hal visszakerült a vízbe és bedobáltam delet harangoztak. Úgy gondoltam bár lehet nem lesz már kapás egyhamar, azért visszadobok és elkezdek pakolni. 3-4 perc múlva már húzta is egyiket egy tőponty.  Nagyon erősen menekült balra és veszélyesen tartott a balra tőlem pár méterre álló bokor irányába. Vissza tudtam fordítani és a közelembe álló fűzfa alól is kihozni, aminek lelógó ágain is fent volt a damil. Amikor előttem volt éreztem jó erőben lévő hal, mert nem akart feljönni. Elkezdett beleúszni és forogni a töklevélben. Próbáltam onnan is kihozni, de erőszakosan és a fenék közelében forgott a töklevélben. Jöttek fel a felszabdalt levél darabok, amikor hirtelen megkönnyebbült a bot, leakadt. Az egyetlen kis tökleveles miatt ment el a hal peckemre. Sajnos nem láttam mekkora volt. Gondoltam ezután még is még visszadobok, hiszen még mindig ott a hal. Így volt és 12 óra után is még mindig jött a kapás. Egy szép kis tőponty örvendeztetett meg ismét, majd még egy 3 kilós körüli. 13 órakor aztán befejeztem a horgászatot. Egy akciódús peca volt.

Három nap múlva mentem ki ismét ugyanarra a helyre délután. Ezt kevésbé részletezem, rövidebb peca volt, de ez is eredményes. A taktikán nem változtattam, mindkét bot ólmos szerelékkel és ugyanazokkal a csalikkal. Amikor átmentem etetni egy tucat sárga mirabolán szilva volt a tó végében az úton. Felszedtem és abból is vittem beszórni. Visszaérve bedobás után 5 percen belül jött az első kapás és egy szép amurt sikerült a merítőbe terelnem. Utána többet kellett várnom a következő kapásra, ami egy gyors felugrással még a botot is előbbre rántva következett be. Egy szép kis aranysárga koi pontyot sikerült fognom. A következő halat aztán ismét sikerült elveszítenem a ritka kis töklevelesben. Délután 17 és 18 óra tájt tűnt a legjobb időszaknak. A csalikat néha váltogattam. Amikor nehezebben jött a kapás, akkor nem tettem fel élénk színű csalit. Fél nyolcig maradtam csak ezeken a délutánokon. Még 3 pontyot sikerült fognom ezen a napon, amiből kettő 5 kg körüli volt.

A harmadik alkalommal egyik boton feeder kosárra cseréltem a csúszó ólmot. A szokásostól eltérő etetőanyagot kevertem. Kipréselt fekete ribizlit adtam a búzás, kukoricadarás anyaghoz. Itt láthatjátok. Ahogy kiderült imádták a halak meleg vízben a fanyar gyümölcsös anyagot. Ha hagyjuk kicsit erjedni a gyümölcsöt szintén kapós. Lilás színe és jól érezhető illata lett. Azon a boton 10 milis wafter csalikat nyomtam a kosárba, amit a szederfa közelébe dobáltam. Nappal szemben lehet délután innen horgászni és rendesen tűzött a nap. Négy óra tájban dobtam be és az első kapás háromnegyed ötkor jött csak. A feederes jobb boton érkezett egy kisebb tükrös. Aztán rá fél órával a bal boton is felugrott a jelző. Megakasztás után furcsán mozgott és csak kisebb kitérőkel jött befelé. Nem voltam ekkor még biztos benne, hogy ponty. Amint feljött előttem és megláttam a vízben fehéredni derült ki koi ponty, ami nem volt nagyobb másfél kilónál. Mindig örülök az ilyen különleges halaknak. Utána ráálltak a Dévérek a feederes szerelékre. Hatalmas kapásokkal jöttek. Ritkán látni ilyent és nem hittem volna, hogy keszeg, ha meg nem fogok kettőt. szemmel követni sem lehetett olyan gyorsan felcsattant a jelző a botra, még is egyik meg sem akadt. Aznap sem maradt el viszont a meglepetés és a dupla akció. A bal oldali ólmos boton jött lassú felhúzásos kapással egy amur. A többitől eltérően amint megakasztottam őrült kirohanásba kezdet egy pár méteren, aztán szépen jött befelé. A töklevélbe ez is csak beleúszott, de ki is jött. Amikor megmerítettem lettem figyelmes a másik boton elindult a nyeletőfék, amit rákapcsolok amikor a másikkal fárasztok. Most nem köpte ki a horgot amig felkaptam a botot, amurnál gyakran előfordult. Éreztem ez is torpedó lesz, könnyen jött befelé. Kisebb a másiknál, de vadul védekezett előttem. Újra két merítő hálót kellett használnom, hiszem az előbbi amur még a matracon hevert a hálóban. A másikkal vettem ki, így két amur feküdt a matracon. Sikerült mindkét halat rendeznem és újra bedobni. Egyedül ez nem is olyan egyszerű. A bal oldali boton már nem volt több kapás, de a jobbon még jöttek. A következő egy bokor közeli dobásból jövő tükrös volt. Aztán amit már nem vártam, de jött még egy amur. Kisebb két és fél kilós körüli, de ennek is ugyanúgy őrültem. Az utolsó hal egy hasonló méretű tőponty volt, amivel zártam a napot. Azért nem írók pontos súlyokat, mert nem méregettem őket.

A negyedik alkalom jó pár nappal később következett, ami 3 órás kiruccanásban valósult meg egyik délután. Ekkor mindkét botra feeder kosár került és szintén gyümölcsöt kevertem az etetőanyagba. Úgy gondoltam kezdéskor még nem etetek, inkább majd később. Bedobtam és elég rövid idő alatt meg is jött a kapás egy szép amur képében. Nem is reméltem, hogy ilyen rövid idő alatt etetés nélkül mindjárt amurt fogok. Ott lehettek a gyümölcsfák közelében. Az amurok szívesen kapnak a melegebb időszakban még. Visszadobva jó fél óra telt el, amikor egy villámkapással koppant a jelző a boton. Csodálkoztam is, mert igen könnyen jött is a felszínre, már tudtam keszeg. Utána jött még 2 dévér, aztán szerencsére megszakadt a sorozat. Kicsit odébb is próbáltam dobni, hát, ha elkerülöm őket. Úgy döntöttem most már át ugrok kis kukoricát beszórni. Vissza érve újra töltve a helyükre kerültek a botok. 5 perc telt el, amikor szép lassú felhúzással felkerült a bal botra a jelző. Jó erővel megindult a hal balra és csak jóval később fordult és a tó közepe tájáról sikerült felém terelni. Pár méterrel előttem újra erő kapva többször próbált visszarohanni, közben jobbra balra húzott és a másik szerelékem damilját is összeszedte. Mikor megláttam nagyon megőrültem, mert nagyon szép spanyolmintás tükrös került matracra. Mondhatnám a nap hala volt számomra. Ezután fogtam még 2 pontyot, egyik több mint 4 kilós volt, aztán összepakoltam.  Remek eseménydús horgászatok voltak és amurokat is sikerült fognom. Remélem lesz még folytatás. Utóirat: Mivel később írtam a cikket lehet kihagytam pár halat. 🙂